Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

Nyilvánvaló az adatokból, hogy minél kisebb az esés, annál gyakoribb és tartósabb a jég.

A nagy esésű hegyi patakokon csak parti jég képződik, teljesen nem fagynak be.

A vízbőség befolyása nyilvánul meg abban, hogy a Duna átlag 8 nappal később fagy be, mint kisebb mellékfolyói. A Tisza rendkívül kis esése miatt maga is korán áll be, ezért a mellékfolyói csak átlag 3 nappal előzik meg.

A mederviszonyok szerepére jellemző, hogy a sekély, zuhatagos szakaszok, ahol a tajtékzó víz nagy felületen érintkezik a hideg levegővel, valóságos jégtermelő helyek, bár maguk nem fagynak be. A csendes, mély vizű helyeken, éppen ellenkezőleg, igen mérsékelt a jégképződés, viszont összehalmozódik a felülről érkező jég. A szűkületek és éles kanyarulatok gyorsítják a beállást (Tisza, a Dunának a Sió és a Drávatorok közé eső szakasza), és megnehezítik a jég levonulását is, bár a Tisza esetében a meder beágyazottsága miatt szinte ismeretlen a jeges árvíz, míg a Duna kevésbé beágyazott, elszélesedett medrében megszokott jelenség a veszedelmes torlaszok képződése.

Összefoglalóan a következőket állapíthatjuk meg:

a) A Duna a jégviszonyok szempontjából is különbözik a többi hazai vízfolyástól. Nagy víztömege nehezen hűl le, és ezért aránylag későn is fagy be. Jégjelenségeinek részletes jellemzését a 31. ábrán adjuk. Az adatok élesen tükrözik a folyam esésviszonyainak és mederállapotának különbözőségeit.

b) A jégmegjelenés átlagos időpontja az ország északkeleti és északi részén dec. 12—19, a délkeletin dec. 15—22. Az ország nyugat—észak- nyugati vizein dec. 21—27, a Dunántúl déli részén pedig dec. 26—jan. 2. A szórást az esés- és mederviszonyok, továbbá a vízszállítás különbözősége magyarázza.

A legkorábbi időpont, amelyről jeget jelentettek, okt. 29-e volt. 1920-ban (Hármas-Körös, Kunszentmárton és Zagyva, Jásztelek). Ez azonban igen ritka kivétel. A Tisza mellékfolyóin dec. 1-én kb. az évek 15%-ában kell zajló jéggel számolni. A dunai mellékfolyókon ugyanezzel a gyakorisággal kb. 10 nappal később számíthatunk jégre.

c) A jég eltűnésének átlagos időpontja a Dunántúl déli részén febr. 9—14, a nyugati, északnyugati és délkeleti tájakon febr. 19—22, az északi és északkeleti vizeken febr. 20—márc. 3.

Legkésőbben ápr. 2-án tisztultak; fel a folyóvizeink (1932 Maros, Makó, 1940 Bodrog, Sárospatak). Azonban kevés az olyan hely az országban, ahol márc. 10-e után az eseteknek több mint 10—20%-ában még jég van.

d) A folyók befagyása ugyanolyan sorrendben következik be, mint a jégmegjelenés. Az átlagos időpont északon és északkeleten dec. 21—31, délkeleten dec. 24—jan. 2., a Dunántúl északi felén dec. 25—jan. 5., és déli részén jan. 2—12.

64