Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
szakaszok csendes vizű helyein vagy duzzasztóművek fölött, természetesen már az állóvizekhez hasonló helyzetet találunk: a felmelegedés, ill. a lehűlés a felszínen a legnagyobb és a fenék felé haladva fokozatosan mérséklődik. A víz jelentékeny hőmérsékleti tehetetlensége miatt a folyók hőmérséklete csak késve és mérsékelten követi a levegő hőfokváltozásait. Ennek megfelelően a hőmérséklet napi járását tekintve délelőtt általában hidegebb a víz, mint a levegő, délután és este melegebb. A szélsőségek időpontja mintegy 2 órával követi a levegő hőmérsékleti szélsőségeit, és a napi ingás nyáron, amikor a legnagyobb, átlag 3—4 C°, kivételesen 6 C°. Ha az éven belüli hőmérsékletjárást vizsgáljuk, tavasszal általában hidegebb, ősszel általában melegebb a folyóvíz a levegőnél; hőmérsékleti maximuma 27—29 C° (júliusban), minimuma 0 C° (a téli hónapokban). Az utóbbi ténnyel függ össze, hogy a folyóvíz évi középhőmérséklete mintegy 2—3 C°-kal magasabb, mint a levegőé. Mivel a vizek hőmérsékletét általában csak naponta egyszer, a reggeli órákban mérik, a léghőmérsékleti viszonyokkal való összehasonlításnál mindig figyelembe kell venni, hogy a vízre vonatkozó adataink mintegy 0,5— 1,0 C°-kal alacsonyabbak a valódi közepeknél. Az elmondottak után túlságosan merész vállalkozás lenne folyóvizeink hőmérsékleti viszonyaiban a földrajzi fekvésükkel kapcsolatos törvényszerűségeket kutatni. Meg kell elégednünk eddigi általános megállapításainkkal, ill. a 28. ábrából és az V. táblázatból kiolvasható adatokkal. 2.2.2. A jégviszonyok A jégviszonyok tekintetében lényeges a különbség az álló- és folyóvizek között. Az állóvizeknek télen mindig a felszínén a leghidegebb a víz. A hőmérséklet itt szinte együtt süllyed a levegőével, és ha a fagypontot eléri, azonnal jéghártya vonja be a felszínt, anélkül, hogy a tó vize teljes egészében 0 C°-ig hűlt volna le. A folyók vizének hőmérséklete az állandó átkeveredés folytán gyakorlatilag a keresztszelvény minden pontján azonos. A jégképződés csak akkor indul meg, ha a víz teljes tömegében lehűlt 0 C°-ig, tehát szükségképpen később mint a tavakon, viszont nincs a víz felszínére korlátozva, mint a tavak esetében, hanem egyszerre indul meg a mozgó víztest minden pontján. A part közelében, ahol szinte áll a víz, a felszínen (karaj-jég), a fenék könnyebben túlhűlő apró egyenetlenségein (fenékjég), de főként a vízben úszó, kristályosodási magul szolgáló iszapszernek körül (lebegő jég). Mivel a 0 C°-ú jég fajsúlya kereken 10%-kal kisebb az azonos hőmérsékletű víznél, az apró, korong alakú, átlátszó jégkristályok a felszínre emelkednek, és kásás csomókba verődnek, majd az útjukban hol a parthoz, hol egymáshoz ütődő csomók összeállva táblákká kerekednek: megindul a zajlás. A zajló jégtáblák a kisebb esésű, lassúbb vizű folyószakaszokon ösz- szesűrűsödnek, és ha valamilyen akadály kerül útjukba (éles kanyarulat, középzátony, mederszűkölet) összetorlódnak, feltartóztatják a felülről 58
