Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Az alföldi folyókon, készült nagyszámú átvágás és az árvédelmi töltések rendszerének megépítése morfológiai következményeken kívül a vízjárást is módosította. A vizek lefolyása meggyorsult, és ennek megfelelően megrövidült- a folyók kiöntésének tartama, de ugyanakkor a nagy kiterjedésű árterek kiiktatása ill. az árvizek összeszorítása folytán magasabbak is az árhullámok, mint a szabályozási munkák előtt. Az átvágások megnövelték a folyók esését és vele a víz elragadó erejét, aminek következtében a medrek kimélyültek és a kisvizek szintje lejjebb' szállt. A vízjárás szempontjából a kisvizek időtartamának a megnövekedésére gondolhatnánk, mert ha az évi vízforgalom nem változik, az árvizek lefolyásának meggyorsulása szükségképpen növeli a kisvíz tartamát. Figyelembe kell azonban venni, hogy azok a vizek, amelyek régebben az ártérre kiléptek, hatalmas területeket tartottak a nyár derekáig, sőt őszig víz alatt, és csak a párolgás révén tűntek el; ma viszont a mederben lefolyó víz- mennyiséget szaporítják. Ugyanakkor a mélyebbre bevágódott meder erélyesebben csapolja meg a környezet talajvizeit, mint a sekélyebb meder, ami a kisvíz időtartamának növekedését megakadályozhatja. Kimutatni tehát csak a kisvizek szintjének süllyedését, az árvizek szintjében bekövetkezett emelkedést és a kiöntések tartamának megrövidülését tudjuk. Ha alföldi folyóink vízmércéire vonatkozóan feltüntetjük az egymásutáni évek legkisebb, közepes és legnagyobb vízállását, és a kapott pontokat összekötjük, az egyes esztendők változó vízbőségének megfelelően szeszélyesen ingadozó vonalakhoz jutunk ugyan, de a kisvizek hullámvonalának és gyakran a középvizekének is süllyedő az irányzata, az árvizek vonala pedig többnyire megemelkedett, bizonyos esetekben még ma is emelkedik (26. ábra). A változások részletes elemzése csak a Tiszára vonatkozóan történt meg. A dr. Károlyi Zoltántól példaképpen átvett 27. ábráról leolvasható, hogy hogyan változott Szolnokon az azonos vízhozamoknak megfelelő vízállás a legutóbbi nyolc évtized folyamán. Az árvízszintekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy az egyes szelvényekre megállapítható folyamatos emelkedés csalóka. A vonal azért emelkedő, mert az egyes öblözetek ármentesítése időben elhúzódva, fokozatosan történt. Ezeken kívül a megépült gátak is, különösen eleinte, sokszor átszakadtak, és az árvíz nem hágott olyan magasra, mint amilyenre szakadás nélkül emelkedett volna. A védőtöltések rendszerének teljes kiépülése után az árvízszintek vonalának emelkedése többnyire megszűnik. Ezzel nem akarjuk a betöltésezett folyók hullámterének lassú fel- iszapolódását tagadni. De hiba lenne a homorú partokon, az árvizeknek a mederbőli kilépése helyén, megfigyelhető hordalék lerakódás ütemét mértékül venni. Ott, ahol a hullámtereken, az árvíztömegek fő levonulási helyein, nincs az iszapot visszatartó bokros aljnövényzetű erdő vagy magas növésű szántóföldi növényzet, még évtizedes időközökben is nehéz a feltöltődést kimutatni. És számos mérceszelvényben, a kisvízi meder mélyülésének hatására, az árvizek szintje is süllyed. Nem szabad az árvízszintek itt-ott észlelhető fokozatos emelkedését tisztán az erdőirtások hatásával magyarázni. Ha el is fogadjuk ennek 53
