Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Az árvizekkel ellentétben, amelyeket egyértelműen jellemez a víznek a mederből való kilépése, a kisvizeknek nincs ilyen élesen megkülönböztethető elhatárolása. Gyakorlatilag tehát statisztikai fogalom a kisvíz: a vízállás- vagy vízhozamértékek alsó határa. Megkülönböztetjük valamely meghatározott időszakra vonatkozó értékét (kisvíz), amely lehet egy adott év vagy évtized, esetleg hónap vagy idény minimuma, a megfigyelések kezdete óta tapasztalt alsó határt (legkisebb víz), és a valamely hosszabb időszak azonos szakaszaiban előforduló szokásos értéket (közepes kisvíz), amely az évi, évszakos vagy adott hónapban észlelt minimumok számtani közepe. a) A kisvizek okát keresve, elsőnek az eső huzamosabb kimaradását kell megneveznünk, amikor a vízfolyást csupán a mederhálózatban és talajban tárolt vízkészlet táplálja. A felszín alatti vízkészletekre van utalva a vízfolyás akkor is, amikor nagy hidegben, a csapadék szilárd alakban a felszínen tározódik. A meder részleges eldugulása is okozhat rövid ideig tartó kisvizet: jégtorlaszok alatt gyakran rendkívüli módon lecsökken a vízhozam. Végül emberi beavatkozás is lehet a kisvíz jelentkezésének oka. A különféle vízhasználatok céljára történő vízkivétel, vagy a víz tározás céljából való visszatartása átmenetileg vagy tartósan csökkenti a lejjebb fekvő mederszakasz vízszállítását, sőt teljesen szárazzá teheti az elzárás alatti szakaszon a medret. b) Az elmondottakból következik, hogy a természetes okokból előálló kisvizek jellegzetes előfordulási ideje az ősz és a tél. Minél magasabb fekvésű a vízgyűjtőterület (vagyis minél több csapadékot és különösen havat kap) és minél gazdagabb természetes vagy mesterséges felszíni tározóterekben (tavak, jégárak), annál későbbre tolódik a kisvíz ideje. Minél nagyobb hányadát alkotják a vízgyűjtőnek az áteresztő felszínű és nagy tárolókapacitású laza üledékek, annál lassabban merül ki a felszín alatti készlet. Ezért van, hogy a Tiszán és mellékfolyóin gyakran már július—szeptemberben beáll a kisvíz, míg a nyugati országrészen csak szeptember—októberben, a Dunán pedig, ahol a vízgyűjtő magasan fekvő részei télire fokozatosan kikapcsolódnak a folyam táplálásából, november—januárra tolódik ki az időpontja. c) A felszín alatt tárolt vízkészlet többé-kevésbé tág határok között változik, és az időjárás alakulásától, a száraz időszak tartamától függ, hogy adott esztendőben milyen mértékig merül ki, mekkora lesz a vízfolyás kisvize. A Duna budapesti szelvényére vonatkozó 21. ábrából világosan kitűnik, hogy milyen lényegesen eltérő az 5, 10, 20 stb. évenként egyszer előforduló kisvíz. Megjegyzendő, hogy a kisvízállások ilyen statisztikai elemzése csak változatlan mederviszonyok esetén jogosult, és teljesen értelmetlen volna pl. a Tisza évről évre mélyülő, vagy a Felső- Duna fokozatosan feltöltődő szakaszára vonatkozóan. Helyesebb a kisvíz- hozam alakulását vizsgálni, mert a különböző időszakok vízhozama egymással jól összehasonlítható. Természetesen más-más eredményre jutunk, ha különböző időtartamú (1, 2,... 10,... 30 nap alatt meg nem haladott) kisvízhozamokat vizsgálunk. Példaképpen a Tisza szegedi szelvényének 2.1.5. A kisvizek 41
