Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

Az adatokba természetesen belejátszik az is, hogy milyen magas a vizsgált helyen a part. Itt csak a vízgyűjtőterület növekedésének és az esésnek a hatását, ill. az Alföldnek a súlyos helyzetét kívántuk megvilágítani.

A fentieknél sokkalta nagyobb számadatokat kapunk, ha az árhullámok észlelt leghosszabb tartamát vizsgáljuk. A 20. ábrán látjuk, hogy kivételes esetben a Közép-Tiszán és a Körösökön több mint 4 hónapon

m3/s

19. ábra. A Tisza 100 évenként egyszer elért, illetve meghaladott árvízi hozamának alakulása a magyarországi szakaszon

át áll víz alatt az ártér, a Dunán Mohácsnál 3,5 hónap volt a vízborítás maximális tartama6, Dunaföldvár és Nagymaros között 4—5 hét. (Ezeknek az állomásoknak a görbéje a rendkívül nagas, de rövid idejű jeges árvizekre jellemző.) A Rába alsó szakaszán 5 hét, a középsőn 12 nap, a Szamoson 2,5 nap a víz leghosszabb kinntartózkodásának tartama.

6 A 20. ábrába pontozott vonallal bejelöltük az 1965. évi dunai árvíz mohácsi időtartam adatait is. Látható, hogy a természet milyen meglepetésekkel szolgálhat: 30—50 év észlelési anyagából levezetett „törvényt” is felboríthat. Egyben jól megvilágítja az ábra napjaink legnagyobb dunai árvizének egészen kivételes voltát.

39