Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
széles, lapos a völgy, vizet áteresztő a felszín, erdős a vízgyűjtő, természetes vagy mesterséges tározók vannak a vízgyűjtőben, inkább kisebb az árvízhozam. c) Az árvizekkel kapcsolatban végül levonulásuk módja és időtartamuk érdemel figyelmet. A kisebb vízfolyások vízszíningadozásai híven követik az időjárás minden változását. A folyók felső szakaszán tehát aránylag sok, de rövid ideig tartó árhullám vonul le. A nagyobb vízgyűjtők egyes vízerei az eső vonulásának (vagy hóolvadáskor a kitettségnek) megfelelően, időben eltolódva áradnak meg, és a fő-befogadóban az összetalálkozó vizek viszonylag lassabban emelkedő és elhúzódó árhullámmá olvadnak össze. Mivel a folyók esése a forrástól a torkolat felé haladva rendesen csökken, gyakori jelenség, hogy a felső szakaszról rövid időközben elinduló kisebb árhullámok az alsóbb szakaszon utolérik egymást: ugyancsak egybeolvadnak. Különösen élesen jelentkezik ez az Alföldön, amely mint valamilyen hatalmas teknő gyűjti össze a feléje siető vizeket. Az árhullámoknak ez az egymásra-szaladása, továbbá a mellékfolyók és a főfolyó árhullámának az összetalálkozása az oka annak, hogy a felsőbb szakaszon jelentéktelen áradások is végeredményben veszélyes mértékben, és főként tartósan, megduzzaszthatják alföldi vizeinket. Az árvédelmi töltések átázása révén az utóbbi eset épp olyan veszedelmes, mint az előbbi. A kis esésű Tiszán minden tavasszal megfigyelhető a kisebb hullámok egymásra szaladása. De a Dunán sem ritka: pl. a Mohács körüli rendkívül súlyos, hosszantartó 1926. évi árvizet az osztrák szakaszon még teljesen jelentéktelen több kisebb árhullám váltotta ki.5 Az egyesülő vízfolyásokon levonuló árhullámok tetőpontjának összetalálkozása szerencsére ritka, bizonyos esetekben nem is következhet be. Mivel a Felső-Dunát és a Felső-Tiszát megduzzasztó esőzések más-más időjárási helyzet kísérő tünetei, és a hóolvadás időpontja is eltérő a két vízgyűjtőben, két főfolyónkon soha sem esik egybe az árvédekezés ideje. A Tisza vízrendszerében a Körösök forrásvidéke hamarabb kapja a délnyugatról felvonuló esőt, mint a Kárpátok lejtői. Ezért, de mert az útjuk is rövidebb, a Körösök árhullámai megelőzik a Tiszáét. A Tisza és a Bodrog árhulláma sajnos összetalálkozik Tokajnál, de a Szamosé némileg megkésik a Tiszához képest, a Sajóé és a Marosé pedig ugyancsak megelőzi a befogadóét. A rendkívül kis esés az oka annak, hogy az alföldi folyók árvíz idején hosszú szakaszon kölcsönösen visszaduzzasztanak egymásba. A Duna legmagasabb árhullámai a Tiszán még Mindszentnél, a torkolattól 6 A magasságát és tartamát tekintve egyaránt minden eddigi jégmentes árhullámot meghaladó 1965. évi dunai árhullám két egymást követő felsődunai árhullám egymásratolódásával állott elő (lásd még a 20. ábrát). 37
