Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

2. A VÍZFOLYÁSOK

16. ábra. Az átlag 33 évenként elért, ill. meghaladott árvízhozam (1VQS%) viszonya a sokévi középvízhozamhoz (KÖQ), a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében

mégis elég határozottan rendeződnek egy olyan sávban, amely az átlagos magyarországi viszonyokra jellemző.

A felső és alsó burkoló felé eső pontok érdekes megállapításra adnak módot. A 104 (Zala, Öriszentpéter), 141 (Baranya-csatorna, Magyarszék), 143 (Kaszánya patak, Magyarszék), 187 (Gyöngyös p., Görösgál), 238 (VIII. sz. főcsatorna, Nyíregyháza), 57 (Sorok-Ferint, Zsennye), 286 és 287 (Zagyva, Pásztó és Apc), 328 (Sebes- Körös, Körösszakái), 330 (Sebes-Körös, Fokihíd), 43 (Rába, Szentgotthárd) és 246 (Sajó, Bánréve) jelű pontok részben a Dunántúl csapadékosabb vidékeire, részben az Alföld peremvidékének viszonylag nagyesésű vízfolyásaira jellemzők. Az alsó burkoló a különböző okokból jól kiegyenlített vízjárású vízfolyásokat jelzi. A 278 (Hejő, Nyékládháza), 70 (Kis-Marcal, Külsővat), 153 (Péti víz, Várpalota), 147 (Séd, Veszprém-külső), 99 (Benta p., Tárnok), 148 (Séd, Hajmáskér) számú pontok esetében a karszt, 309 (Felső-Tápió, Kóka), 306, 307 (Alsó-Tápió, Tápiósüly és -sáp), 233 (Bodvaj p., Nagyecsed), 37, 38 (Rábca, Bősárkány és Győrsövényháza), 152

(Nádor-csatorna, Siógárd) és 169 (Dunavölgyi főcsatorna, Fülöpszállás) számú pontok esetében a kis esésű, széles, lapos völgy, végül a 164 (Dinnyés-Kajtori csatorna, Aba), 84 (Tatai vízi., Tata) és 40 (Hanság-csatorna, Bősárkány) számú pontok esetében a mérési szelvény fölötti tó csökkenti le jelentékeny mértékben az árvízcsúcsokat.

Érdekes betekintést nyújt az árvízhozamok terület szerinti alakulásába a 18. ábra. A térkép izometrikus vonalai az ország hegy- és dombvidékeinek 1500 km2-nél kisebb vízgyűjtőjű szelvényeire vonatkozó NQS% (m3/s) = B VF árvízi képlet B tényezőjét adják meg. (F a vízgyűjtő- terület kiterjedése km2-ben.) A műszaki gyakorlatban a kisvízfolyások árvízhozamának meghatározására használatos közelítő képlet felépítéséből következik, hogy B a 100 km2-es vízgyűjtőre érvényes 3% gyakoriságú fajlagos árvízhozam századrésze (1/s.km2), és így hidrológiai összehasonlításokra kiválóan alkalmas. A térképről leolvasott B érték természetesen csak durván közelítő jellegű átlag. Tudnunk kell, hogy ha meredek lejtőkről, vízzáró felszínről, kerekded vízgyűjtőről, sűrű vízhálózatról, zárt mederről van szó, az átlagosnál nagyobb, viszont ha csekély az esés,

34