Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
Esőzésből —• az időjárás szeszélye szerint — természetesen bármelyik hónapban keletkezhet árvíz. Augusztus—szeptember (a Dunán szeptember—október) folyamán azonban elég ritkán, mert ilyenkorra esik az év egyik legszárazabb szakasza (vénasszonyok nyara), és a már kiszáradt talaj vízfelvevő képessége is igen nagy. Végül meg kell említenünk a meder átmeneti eldugulásából származó árvizeket, amelyekre az aránylag mérsékelt vízhozam és a hirtelen nagy magasságra hágó vízállás jellemző. Helytelenül épített hidakkal kapcsolatosan — különösen kisebb vízfolyásokon — is előfordulnak, de legjellegzetesebb válfajuk a jégtorlódás okozta árvíz, amely a Dunán elég gyakori. Márciusban, esetleg már februárban, a jég levonulása alkalmával jelentkezik, és nem egyszer magasabbra hág, mint a nyári félév árhullámai. b) Az árvízhozamok vizsgálatát mindenekelőtt meghatározott előfordulási gyakoriságú adatokra kell korlátoznunk. Nyilvánvaló, hogy egy 100 vagy 200 éves időszak legnagyobb árvize általában felülmúlja (bár nem feltétlenül) egy 20—30 éves észlelési sorét, összehasonlításokra tehát csak egyazon, lehető hosszú, időszak adatai alkalmasak. Az adatsornak lehetőleg hosszúnak kell lennie, hogy benne, az esetlegességek elhomályosulva, valóban a vízjárás törvényszerűségei tükrözzenek, és a vizsgált állomások mindegyikének ugyanazokra az évekre vonatkozó észleléseit kell elemeznünk. A 15. ábra néhány vízfolyás különböző előfordulási gyakoriságú árvízhozamairól tájékoztat. Az eltérések semmi esetre sem elhanyagolhatók. A különböző vízfolyások árvízhozamainak az összehasonlítását kétféle módon végezhetjük. Vagy a vízhozam sokévi átlagához viszonyított értékekkel dolgozunk, vagy a vízgyűjtőterület egységnyi részéről lefolyó fajlagos árvízhozamot számítjuk ki. A 16. ábra a 3% gyakoriságú (átlag 33 évenként elért ill. meghaladott) árvízhozamnak (NQ3%)4 a sokévi középvízhozamhoz (KÖQ) való viszonyát tünteti fel a vízgyűjtőterület kiterjedésének függvényében. A viszonyszám értéke a vízgyűjtőterület növekedésével lassan közeledik a vízjárás teljes kiegyenlítettségét jelző egységhez. A pontok meglehetősen széles sávon belül szóródnak, és csupán a karsztos vízgyűjtőkre és az alföldi belvízcsatornahálózatokra vonatkozó értékek válnak külön, annak jeléül, hogy mind a karszt, mind a síkság erősen késlelteti a vizek összegyülekezését, és ezáltal kiegyenlítőén hat a vízjárásra. Egyébként csupán annyit jegyezhetünk meg, hogy a lefolyást siettető tényezők (kerekded vízgyűjtő, sűrű vízhálózat, vízzáró felszín, meredek lejtők stb.) 4 Az árvízhozamok megjelölésére a vízrajzi gyakorlatban az NQ betűszimbólumot használjuk (N a „nagy” szó kezdőbetűje, A „átlagost” is jelenthet, azért nem jöhetett szóba.) Az időpont közelebbi megjelölése szerint jelentheti valamely hónap vagy év, esetleg hosszabb időszek legnagyobb vízhozamát. Mértéke m3/s. Az észlelések kezdete óta előfordult legnagyobb vízhozamot LNQ, több, azonos hosszúságú időszak — pl. év — maximumának számtani közepét, a közepes nagyvizet, KNQ-val jelöljük. A megfelelő fajlagos értékek (1/s.km2) Ng, LNq, ill. KNa. 32
