Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
2.1.3. A lefolyás éven belüli eloszlása Ha a lefolyásnak az éven belüli eloszlásában mutatkozó törvény- szerűséget keressük, az egyes hónapok sokévi középvízhozam&inak alakulását kell vizsgálnunk. Megkönnyíti az összehasonlítást, ha a havi középvízhozamokat nem abszolút, hanem a sokévi átlaghoz viszonyított értékükkel jellemezzük. Megbízható eredményeket természetesen csak hosszú adatsorok elemzésétől várhatnánk, hiszen a lefolyás a szeszélyesen ingadozó időjárás függvénye. Ugyanezen okból kell, hogy a feldolgozás alapjául szolgáló adatok mind azonos időszakra vonatkozzanak. Noha főfolyóink vízszállítására vonatkozóan 85 évről vannak rendszeres megfigyelések, éppen a kisebb folyók miatt kénytelenek voltunk az 1931 és 1960 közti 30 esztendő észlelési anyagával beérni, amely elég sok állomásról áll rendelkezésünkre. Ha az egészen kis vízfolyásokat is be akarnánk vonni a vizsgálatokba, amelyeken csak újabban folynak mérések, meg kellene elégednünk 7—12 év feljegyzéseivel. Ilyen rövid időszak átlagai azonban aligha használhatók fel az elemzés céljaira. Részben az időjárás szakaszossága miatt, részben azért, mert hazánk három légköri hatáscentrum befolyása alatt áll, a Tisza szegedi szelvényének 1876/1960. évi adatai alapján megvizsgáltuk: milyen hosszú időszak adataira volna szükség ahhoz, hogy valóban egyértelmű képet kapjunk a lefolyás éven belüli eloszlásáról. A 85 éves adatsort egymástól független szakaszokra bontottuk, és felraktuk a nyolc 10 éves, négy 20 éves, két-két 30 és 40 éves és egy-egy 50, 60, 70, ill. 85 éves időszak havi közepes vízállásainak az évi középvízálláshoz viszonyított értékét. Az eredményt a 13. ábra szemlélteti. A főmaximum mind a 20-féle, egymástól független, adatsorban áprilisra esett. A főminimum ideje legtöbbször szeptember, de 7 különböző hosszú periódusban októberre tolódott ki. A másodminimumok — ameny- nyiben jelentkeznek — a három téli hónap között oszlanak meg, de az 1916 januári rendkívül magas vízállások hatása nemcsak az 1911/20-as decenniumban, hanem a 20, 30, sőt még a 40 éves átlagok vonalában is másodmaximumként jelentkezik. Ha ezek után feltételeznénk, hogy a 85 éves sor már híven tükrözi a lefolyás éven belüli eloszlását, — amire a fenti ellentmondások után távolról sem vagyunk feljogosítva —, még a 40 éves sort is rövidnek kellene ítélnünk. Az elmondottak után természetes, hogy a folyók vízjárásának az irodalomban található jellemzése az évi maximum és minimum időpontja tekintetében nem egyszer ellentmondó. A nov. 1.— április 30-i téli félév viszonylagos vízbősége a május 1.— október 31-i nyári félévhez képest azonban már aránylag rövid adatsorokból is határozottan megállapítható. A téli félévben folyik le az évi vízszállításnak közelítően 60%-a, míg a nyári félévre csak mintegy 40% jut. De természetes, hogy az arányszámok vízfolyásonként és évről évre is változnak. A téli és nyári félévben lefolyó vízmennyiségek átlagos mértéke 27
