Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
2. A VÍZFOLYÁSOK
vízzáró felszín hányada stb. — lényegesen befolyásolja a felvétel részletességén kívül a felhasznált térkép méretaránya. Az ellentétes kölcsönhatásokra jó példa, hogy a vízzáró felszín meredek lejtő esetén gyorsítja a lefolyást, tehát csökkenti a párolgási veszteséget, a síkságon viszont gátolja a beszivárgást és növeli a párolgást, vagy, hogy a lejtő hatása különböző aszerint, hogy feltörték, vagy természetes gyepszőnyeg, esetleg erdő borítja. Végül a vízgyűjtő talajvízkészlete — és a belőle eredő lefolyás — a talajvízszinmegfigyelések szerint nemcsak az éven belül, hanem többéves periódus szerint is ingadozik, nem, szólva az emberi tevékenységről, amely erdőirtással, mederszabályozással, különféle vízhasznosításokkal stb. befolyásolja a természet rendjét). Az átlagos lefolyás térképének szembeszökő vonása a domborzati (és egyben természetesen a csapadék-) térképhez való hasonlóság. A Nagyalföld szívében 25 mm-nél is kevesebb az évi átlagos lefolyás, a vízgyűjtő legmagasabb részén meghaladja az 1000, sőt 1500 mm-t. Ha az egyes rész-vízgyűjtőknek meghatározzuk az átlagos tengerszint feletti magasságát (H), átlagos csapadékát (C), lefolyási magasságát (L), és le- folyási tényezőjét (a = L/C), és az utóbbi értékeket a tengerszint feletti magasság függvényében felrakjuk, a pontok közé behúzható kiegyenlítő vonalak elég határozott összefüggéseket jeleznek, ami az előbb említett hasonlóságnak, ill. a domborzat uralkodó hatásának bizonyítéka (8. ábra). Az egyes pontok azonban meglehetős nagy mértékben szóródnak a kiegyenlítő vonal körül. A szóródásra sok esetben kielégítő magyarázatot adnak a lefolyást befolyásoló körülmények. Pl. az átlagosnál nagyobb lefolyást kaptunk a Dunára, a Körösökre, a Zalára és a Kapósra, kisebbet a Zagyvára, Hennádra, Sajóra, mert ugyanilyen értelemben térnek el csapadékviszonyaik is a vízgyűjtőjük magassági fekvésének megfelelő átlagértéktől. De vannak feltűnően kiugró pontok is, pl. Maros, Bodrog, Rába, Ipoly, Tárná, amelyeknek helyzetét nem tudjuk egyelőre kellően megokolni. Megjegyzendő, hogy az abszolút értékben +60 mm körüli szórás voltaképpen nem nagy, hiszen az átlagos csapadéknak kereken 10%-a. A mm-ben számított eltérések a lefolyási ábrában sem nagyobbak, de ±60 mm ott már 50%-ot meghaladó bizonytalanságot is okozhat. A csapadékviszonyok alakulásában mutatkozó ingadozás hatása mellett eltörpül tehát a vízkörforgást befolyásoló egyéb tényezők befolyása, amiért valóban nem érdemes velük külön-külön foglalkozni. Együttes hatásuk megnyilvánul némileg a lefolyási tényező ábráján, de határozott következtetésekre az sem jogosít fel. Felraktuk a lefolyást a csapadék függvényében is, ahogyan Penck nyomán sokan megtették (9. ábra). A két változó kapcsolata szoros, de első ipllanatra látszik, hogy a szórás nincs kapcsolatban a vízgyűjtő évi középhőmérsékletével, mint pl. Wundt vagy Coutagne egész Európára kiterjedő vizsgálatai esetében. Magyarország területe túlságosan kicsi ahhoz, hogy mindenáron övezetek elhatárolására törekedjünk. 2.1.2. Az évi lefolyás ingadozásai A 10. ábrán néhány folyó 1931—58. évi középvízhozamait tüntettük fel. Az összehasonlíthatóság érdekében minden egyes adatnak a sokévi átlaghoz viszonyított értékét raktuk fel. 21
