Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)

FÜGGELÉK - A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS

FÜGGELÉK

A vízkészletgazdálkodás1

A vízkészletek hasznosításának helyzetét, tartalmát és fejlesztési irányait a természeti adottságok (köztük elsősorban a vízkészlet bősége, illetve szűkössége) és a társadalmi igények egymásra hatása szabja meg.

Azokon a területeken, amelyeken a vízigények kielégítése — hacsak időlegesen is — jelenleg vagy várhatóan nehézségekbe ütközik, szükség van a vízkészletgazdálkodás intézményes bevezetésére.

A vízkészletgazdálkodás a vízgazdálkodásnak az az ágazata, amely a vízkészleteknek a társadalom vízigényével való összehngolását célzó tudományos, műszaki, gazdasági és irányító tevékenységeket foglalja össze. Az összehangolás egyrészt a vízkészletek természetes, időbeli és területi eloszlásának módosításával és minőségének óvásával, másrészt a — vízhasznosítási szakágazatok révén jelentkező — vízigények alakulásának tervszerű irányításával történik.

F. 1. A vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége Magyarországon

A természeti adottságok és a társadalmi igények körülményei Magyarországon már a múltban is szükségessé tették, a jövőben pedig egyre jokozottabban megkövetelik a vízkészletgazdálkodást.

Megállapításunkat az alábbiakkal indokoljuk:

— A vízkészlet zömét jelentő felszíni vízkészletnek kereken 90%-a a Duna rendszerében jelentkezik és csak 10%-a a Tiszáéban. Ezzel szemben a vízigényeknek nagyobb hányada terheli és fogja terhelni a Tisza vízgyűjtőjét, mint a Dunáét.

— A térbeli eloszlás kedvezőtlenségét fokozza, hogy felszíni vízkészletünknek kereken 90%-át a Duna, a Dráva és a Tisza szállítja, és csak 10%-a jut a többi vízfolyásra. Emellett vízfolyáshálózatunk ritka is (0,3 km/km2).

— A felszíni vízkészletnek — a vizsgált időszaktól függően — 96—99%-a a szomszédos államokból érkezik hozzánk. Ez a tény rávilágít arra, hogy az ország távlati tervei csak a közös vízgyűjtőterületen fekvő országok vízgazdálkodási terveivel összehangoltan valósíthatók meg.

1 írta: Csermák Béla.

121