Magyarország felszíni vizei (VITUKI, Budapest, 1967)
3. AZ ÁLLÓVIZEK
hőmérséklet fagypont alá süllyedésének, illetve fagypont fölé emelkedésének átlagos időpontja (ti és t%) szolgálhat kiindulásul (46. ábra), ötven évenkénti szélsőségként a fii időpont az átlagosnál mintegy 45—55 nappal hamarabb, a % időpont 35—45 nappal később is bekövetkezhet. Az állóvizeken a ti időpontot követően 1—5 napon belül megjelenik a jég. Szélcsendes időszakban, a felszíni jégréteg hamar kialakul, de lassan vastagodik, mert az alsóbb vízrétegeknek nagyobb a hőtartalma. Szeles időben a sekélyebb állóvizek egész víztömege együttesen hűl le, emiatt a jég később jelenik meg, de gyorsabban vastagszik. A magyarországi állóvizeken a jégtakaró vastagsága a tél folyamán általában 1—2 dm-t ér el, de a szélsőségesen hideg 1939/40 telén a Balatonon 50 cm vastagságot is mértek. Tavasszal — a jégtakaró vastagságától és a felmelegedés ütemétől függően — a Í2 időpont után mintegy 5—25 nappal tűnik el az állóvizekről a jég. 3.3. az Állóvizek kémiai viszonyai A csapadékvízben kevés az oldott anyag (40—50 mg/1), de a tavakat tápláló vízfolyások jelentékeny mennyiségű oldott sókat juttatnak a tó vízterébe. (Lásd a 2.3. fejezetet.) A tóban kialakuló kémiai viszonyokat a tápláló vizek összetételén kívül igen nagy mértékben befolyásolják az átfolyás (a víz felfrissülésének) mértéke, a meder és a vízgyűjtőterület talaja, továbbá a tó biológiai viszonyai. Az átfolyás nélküli, zárt tavak vizének sótartalma többnyire a tápláló víz sótartalmának többszöröse. Az alföldi szikes területek tavainak sótartalma — a nagyobb tavakra általában jellemző néhány tized g/l-rel ellentétben — átlagosan 2—4 g/1, de szélsőséges esetként ennél jóval nagyobb értéket is elérhet. Ha a tó természetes lefolyása vágj'’ a mesterséges vízeresztés jelentékeny mértékű, a tó vizének sótartalma általában kisebb a tápláló vízfolyásokénál, mert a víztérben kialakuló asszimilációs folyamatok a kal- cium-hidrokarbonát-széndioxid egyensúly gyökeres megváltozásához és számottevő mértékű mészkicsapódáshoz vezetnek (lásd a Balaton adatait a IX. táblázatban). A gyakorlati felhasználás szempontjából a víz összes sótartalmán kívül az iononkénti megoszlás ismerete is fontos. 3.4. az Állóvizek feltöltődése A tavak a földfelszín legmulandóbb elemei. A tóba torkolló vízfolyások szállította oldott és lebegő hordalék, a szél hordta por, a hullámverés okozta partelhabolás, az élővilág bomlástermékei stb. következtében minden állóvíz medre — geológiai időket tekintve igen gyorsan —* feltöltődik. A feltöltődés ütemének számszerű értékeléséhez ismételt mederfelmérések, a régi mederállapot közvetett úton való rekonstruálása (iszapvizsgálatok, történelmi feljegyzések, régészeti kutatások), vagy a 7 97
