Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
4. A termőföldek és környezetük vízrendezése
4. A termőföldek és környezetük vízrendezése csak a környezeti adottságokhoz választanánk meg a hasznosítási formát, akkor alkalmazkodás által a környezetben alig adódna használatot zavaró vízrendezési probléma. Tipikus alkalmazkodás az ún. szárazgazdalkodás, a maga több, mint 95%-os arányával. Még nagyon hosszú ideig ilyen öntözési munkát nem igénylő gazdálkodás lesz a jellemző, azaz az éghajlathoz való alkalmazkodás választása. A gazdálkodási célok es sokszor kényszerek miatt az alkalmazkodás helyett sok vonatkozásban változtatunk a környezeten, melynek vízrendezést befolyásoló következményei vannak. Tipikusan ilyenek a települések, ahol az értékek és javak, illetve a kockázatok csökkentése érdekében végzünk vízrendezést, bár ugyanezt megfelelő biztosítások kötésével is el lehetne érni (nyílván más költséggel). A vízkár elleni vagyonvédelmet és kármérséklést gyakran gazdasági módszerekkel nevezetesen hitelekkel, állami támogatással, adókedvezménnyel stb. (nem szerkezeti elemekkel) és vízrendezéssel (szerkezeti elemekkel) kombinálva oldjuk meg Ezek aranya határozza meg a vízrendezési munkák mértékét. Például, ha növekszik az adókedvezmény vízkár esetén, úgy csökken a munkák iránti igény, és fordítva. Síkvidéki településeknél a vízrendezésnek jelentős szerepe van az életvédelem és a környezet egészségügy terén is. E vonatkozásban megfelelő területrendezés érvényesítésével lehet a vízrendezést kiváltani, illetve ennek fordítottja is fennáll, egy meglévő települési környezetet vízrendezéssel lehet egészségesebbe formálni. Ebben a költségek már kevésbé játszanak szerepet, sokkal inkább a kulturális örökség szempontjai, ilyen esetben szinte kizárólag ezek határozzák meg a települési vízrendezéseket. Területhasznosítási tevékenységek és a vízrendezés kapcsolata Az agrotechnikai, a települési, a természetvédelmi, a környezetvédelmi stb. tevékenységek vízrendezés szempontjából legfontosabb feladata a csapadék helyben való hasznosításának vagy visszatartásának elősegítése és a vízminőség javítása. Termőföldeken ezt a célt a talaj hasznos vízbefogadó kepességenek növelése útján, megfelelő talajművelési mód, növénytermesztési rend és talajjavatási módszer alkalmazásával törekednek megoldani. Településeken ezt a célt a beépített es zöldterületek megfelelő arányának biztosításával, a csapadékvíz elvezetés, tározás és hasznosítás megoldásával, továbbá a település alatti — csökkent evapotranszspiráció miatti — talajvízdomb biológiai módszerekkel való csökkentésével érhetik el. Természetvédelem és környezetvédelem által érintett területeknél az ökológiai kiegyenlítő felület megvédése és megerősítése az, mely az itt jelentkező vízrendezési munkákat nem műszaki oldalról segítik, esetleg helyettesíthetik. Hasonlóan az előzőekhez, szempontokat lehetne megfogalmazni a közlekedés, az ipar, a vízgazdálkodás terén is, melyek az ilyen hasznosítású területeken a vízrendezési módra hatnak. Mindenféle területhasználatnál fontos feladat (lenne) a vízminőség védelem, vagyis a helyben maradó, továbbá a nem hasznosítható káros és ezért elvezetésre kerülő víz minőségének javítása, megvédése Ehhez is hozzájárul a vízrendezés például azzal, hogy elősegíti a vizek öntisztulását A vízrendezés mérnöki (műszaki) módszerei A mérnöki (műszaki) módszerekre és beavatkozásokra akkor kerül sor, amikor a jobb vízgazdálkodás érdekében az előző két pontban felsorolt módszerek nem eléggé hatékonyak, vagy túl költségesek, vagy nem megfelelően orvosolják a bajokat, vagy ideiglenes hatásúak. A termőföldek és környezetük javítására, a jobb vízállapot előállítására előirányozhatunk felszíni vízrendezést (leggyakrabban vízelvezető árok, céldrén, drénfúrt, nyelőrakat, nyelőkút) és felszínalatti vízrendezést (leggyakrabban lecsapolás, mezőszerű drénezés, szivárgó árok, mélykutas víztelenítés). 72 ©Phare Program Ilii 94.05
