Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)

4. A termőföldek és környezetük vízrendezése

4. A termőföldek és környezetük vízrendezése csak a környezeti adottságokhoz választanánk meg a hasznosítási formát, akkor alkalmaz­kodás által a környezetben alig adódna használatot zavaró vízrendezési probléma. Tipikus alkalmazkodás az ún. szárazgazdalkodás, a maga több, mint 95%-os arányával. Még na­gyon hosszú ideig ilyen öntözési munkát nem igénylő gazdálkodás lesz a jellemző, azaz az éghajlathoz való alkalmazkodás választása. A gazdálkodási célok es sokszor kényszerek miatt az alkalmazkodás helyett sok vo­natkozásban változtatunk a környezeten, melynek vízrendezést befolyásoló következményei vannak. Tipikusan ilyenek a települések, ahol az értékek és javak, illetve a kockázatok csökkentése érdekében végzünk vízrendezést, bár ugyanezt megfelelő biztosítások kötésével is el lehetne érni (nyílván más költséggel). A vízkár elleni vagyonvédelmet és kármérséklést gyakran gazdasági módszerekkel nevezetesen hitelekkel, állami támogatással, adókedvez­ménnyel stb. (nem szerkezeti elemekkel) és vízrendezéssel (szerkezeti elemekkel) kombinál­va oldjuk meg Ezek aranya határozza meg a vízrendezési munkák mértékét. Például, ha növekszik az adókedvezmény vízkár esetén, úgy csökken a munkák iránti igény, és fordítva. Síkvidéki településeknél a vízrendezésnek jelentős szerepe van az életvédelem és a környezet egészségügy terén is. E vonatkozásban megfelelő területrendezés érvényesítésével lehet a vízrendezést kiváltani, illetve ennek fordítottja is fennáll, egy meglévő települési kör­nyezetet vízrendezéssel lehet egészségesebbe formálni. Ebben a költségek már kevésbé ját­szanak szerepet, sokkal inkább a kulturális örökség szempontjai, ilyen esetben szinte kizáró­lag ezek határozzák meg a települési vízrendezéseket. Területhasznosítási tevékenységek és a vízrendezés kapcsolata Az agrotechnikai, a települési, a természetvédelmi, a környezetvédelmi stb. tevé­kenységek vízrendezés szempontjából legfontosabb feladata a csapadék helyben való hasz­nosításának vagy visszatartásának elősegítése és a vízminőség javítása. Termőföldeken ezt a célt a talaj hasznos vízbefogadó kepességenek növelése útján, megfelelő talajművelési mód, növénytermesztési rend és talajjavatási módszer alkalmazásával törekednek megoldani. Te­lepüléseken ezt a célt a beépített es zöldterületek megfelelő arányának biztosításával, a csa­padékvíz elvezetés, tározás és hasznosítás megoldásával, továbbá a település alatti — csök­kent evapotranszspiráció miatti — talajvízdomb biológiai módszerekkel való csökkentésével érhetik el. Természetvédelem és környezetvédelem által érintett területeknél az ökológiai kiegyenlítő felület megvédése és megerősítése az, mely az itt jelentkező vízrendezési mun­kákat nem műszaki oldalról segítik, esetleg helyettesíthetik. Hasonlóan az előzőekhez, szempontokat lehetne megfogalmazni a közlekedés, az ipar, a vízgazdálkodás terén is, me­lyek az ilyen hasznosítású területeken a vízrendezési módra hatnak. Mindenféle területhasználatnál fontos feladat (lenne) a vízminőség védelem, vagyis a helyben maradó, továbbá a nem hasznosítható káros és ezért elvezetésre kerülő víz minősé­gének javítása, megvédése Ehhez is hozzájárul a vízrendezés például azzal, hogy elősegíti a vizek öntisztulását A vízrendezés mérnöki (műszaki) módszerei A mérnöki (műszaki) módszerekre és beavatkozásokra akkor kerül sor, amikor a jobb vízgazdálkodás érdekében az előző két pontban felsorolt módszerek nem eléggé haté­konyak, vagy túl költségesek, vagy nem megfelelően orvosolják a bajokat, vagy ideiglenes hatásúak. A termőföldek és környezetük javítására, a jobb vízállapot előállítására előirányozha­tunk felszíni vízrendezést (leggyakrabban vízelvezető árok, céldrén, drénfúrt, nyelőrakat, nyelőkút) és felszínalatti vízrendezést (leggyakrabban lecsapolás, mezőszerű drénezés, szi­várgó árok, mélykutas víztelenítés). 72 ©Phare Program Ilii 94.05

Next

/
Thumbnails
Contents