Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés A föbefogadó élővízfolyásokba emeléséhez rendszerint épületbe helyezett (fedett és stabil) többegységes szivattyútelepet üzemeltetünk. Teljesítményük leggyakrabban 2-12 m3/s között van, az évi üzemidő esetenként az 5500 órát is meghaladhatja, energia ellátásuk elektromos. Kisebb jelentőségű csatornák vizének átemeléséhez (főleg társulati csatornák) esetenként részleges kiépítésű szivattyútelepet használunk. Ennek több változata is lehetséges, van amikor a szivattyúállás van csak kiépítve, valamint a szivattyút és a meghajtó robbanómotort szállítják szükség szerint a helyszínre, s van olyan eset is, amikor csak a motor szállítható, illetve mozgatható A belvízátemeléshez leggyakrabban ún. örvényszivattyút használunk, melyeknél a víz továbbításátjárókerék végzi. Nagyobb teljesítményeknél főleg a függőleges tengelyű turbina szivattyút alkalmazzuk. Kisebb vízhozamoknál — elsősorban mert jól automatizálhatok — mind gyakrabban a búvárszivattyúkat építjük be. Néhány régebbi (ipari műemlék) telepnél előfordul még dugattyús szivattyú is. Az uszadékos, zagyos vizek továbbítására különösen alkalmas a csiga szivattyú, ilyen telepek is létesülnek az utóbbi időben. Vízkormányzó és vizszintszabályozó műtárgyak Vízkormányzás és vízszinttartás céljára a belvízcsatornában különböző szerkezetű zsilipeket alkalmaznak. A kisebb méretű zsilipet tiltónak nevezzük. Szerkezetileg a zsilipek két főrészből, az elzárási szelvényt kialakító és a szükséges szivárgási úthosszát biztosító betonműtárgyból, és a mozgatható elzáró szerkezetből állnak. Vízkormányzás alatt a csatornában lefolyó belvíz olyan irányított levezetését értjük, ami a legkisebb károkat okozza. A lefolyás mesterséges szabályozásával a vizet visszatartjuk értéktelenebb területeken, átirányíthatjuk egy szomszédos belvízrendszer főcsatornájába (árapasztók), vagy irányíthatjuk tározóba való vezetését. Árvíz idején az árvédelmi töltésekhez közei eső csatornáknál, a talajrétegek állékonyságának biztosítása érdekében magas vízszintet tartunk (ellennyomó vízállás), ehhez is zsilipek alkalmazására van szükség. 3.5.5. A csatornák kivitelezési (építési) hossz-szelvénye A kijelölt csatomaszelvények hidraulikai méretezése után következik a kivitelezési hossz-szelvény tervezése. A hossz-szelvényeken, mint a 1~. ábrán látható, a következőket tüntetjük fel: — a csatorna neve vagy száma, — a befogadó megnevezése, — a befogadó fenékszintje, — a terepvonal, — a csatorna szelvényezése és magassági jelmagyarázata, — a folyási vízszín és esés cm/km mértékegységben, —a betorkolló csatornák jele és szelvényszáma. A hossz-szelvény szerkesztése a próba hossz-szelvény terep és vízszín adatainak átvételével kezdődik. Ezt követően a h levonulási vízmélységek ismeretében a csatorna fenékvonalának megrajzolása következik. A számított fenékvonalat úgy rajzoljuk meg, hogy a jellemző csatornaszelvényeknél a vízfelszíntől lemértük a kiszámított h levonulási vízmagasságokat, majd ezeknek megfelelően egy párhuzamos vonalat (szaggatott) húztunk a tervezett vízszínnel.. ©Phare Program HU-94.05 59
