Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés A növényzet csökkentése, kaszálása és irtása történhet — mechanikai, — vegyi és — biológiai módszerekkel. A mechanikai gaztaianítást emberi erővel kaszálással végzik, de munkaigényessége miatt ezt általában ritkábban alkalmazzák. A kézi kaszálás kellő minőségben való elvégezte- tése helyett gyakrabban gépi kaszálással (motoros kaszával) végzik a gaztalanítását. A vegyszeres növényirtást rendkívül erőteljes hatása miatt (elpusztul csaknem az egész vízi flóra és fauna) sokan nem tartják alkalmazhatónak. A vegyszeres gyomirtás után az elhalt növényi részeket a mederből el kell távolítani. A növényzet takarmányozásra nem használható fel, legcélszerűbb az összegyűjtött és megszáradt növényi maradványok elégetése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól megválasztott vegyszerekkel, a technológiai betartásával kedvező lehet ez a módszer is, ennek ellenére a környezetvédelem érdekében és az esetleges károsodások megelőzése céljából előnyben részesítjük a mechanikai gyomirtást. Nagyméretű állandó vízzel rendelkező belvízcsatornáknál a vízi növényzet irtására, különösen bevált a biológiai módszer, azaz növényevő halak telepítése. (A kisebb méretű belvízcsatornák a kis keresztmetszet és a sekély vízmélységük miatt halasításra általában nem alkalmasak.) Ez a módszer kedvező a holtágakban és a széles természetes medrek hasznosítása esetén is. A több száz méter széles náddal, sással benőtt medrek növényzettől való megtisztítása a növényevő halak alkalmazása előtt szinte megoldhatatlan feladat volt. A fenntartás e módszerének az előnyök mellett vízminőségi hátránya is van, mégpedig a növényevő halak által bejuttatott anyagcsere végtermék az eutrofizációt fokozza. A meder iszaptalanítása A csatornák feliszapolódása részben a felületi erózióból, a deflációból, a rézsű deformáció miatti hordalékból, és részben az elhalt növényi részekből keletkező szerves iszapból származik. A növényzettel benőtt csatornákban az áramlás annyira lelassul, hogy a lebegtetett hordalék mind lerakódik. Ezek eltávolítása a síkvidéki területeken általában 4-5 évenként, a gyorsabb vízfolyásoknál pedig ritkábban szükségessé. Ez azt jelenti, hogy évenként a belvízcsatorna-hálózat 20-25%-át meg kellene tisztítani. A fenntartási feladatok tipikus műveleti sorrendje a következő: — a járóút kaszálása, — a rézsű kaszálása, — a lekaszált anyag eltávolítása a rézsűről, — a mederfenék kaszálása, — a meder iszapolása (iszap, nád, sás kiemelése), — a kiemelt iszap kezelése, elszállítása és elterítése, illetve hasznosítása, — a műtárgyak karbantartása, rongálódások helyreállítása, — a fémszerkezetek rendszeres korrózióvédelme. A fenntartási munkák elvégzésére világszerte sok gyártó cég készített alkalmas gépeket. A felszínen közlekedő kotrógépekre, illetve a vízen úszó gépre a megoldások széles skálája ismert. A csatornák karbantartása leggazdaságosabban különböző rendeltetésű gépekből álló géplánccal végezhető el. A csatornák és a műtárgyak állapotát minden évben a rendszeres őszi felülvizsgálatokon ellenőrizni kell. A bejárások alkalmával észlelt kezdődő és ki nem javított hibákat haladéktalanul ki kell javítani, mert amíg egy elő- vagy utóburkolat kezdődő kimosása néhány kő helyreállításával könnyen javítható, a hiba elhanyagolása esetén a kimosás rohamosan továbbfejlődik, és magának a műtárgynak az állékonyságát veszélyeztetheti. Fontos a fémrészek korrózió elleni védelme is, az acélszerkezetek (zsilip, tok, cső) legalább két éven©Phare Program HU-94.05 63
