Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés
3. Felszíni vízrendezés és vízelvezetés kerülő úthálózat és táblásítás szempontjából. Földmunkaigénye a három megoldás közül valószínűleg a legnagyobb Ez a megállapítás csak valószínűsíthető, mert a földmunka mennyiségének becslésére a helyszínrajzon kívül még szükség lenne a csatornák hosszszelvényére is. A 8. ábrán egy rövid es többé-kevésbé szabályos elrendezésű csatornahálózat helyszínrajza látható. A csatornák a mélyvonulatokhoz (ahova a felszíni víz összegyűlik) nem mindenütt igazodnak jól. Különösen szembetűnően rossz az 1.1. csatorna helyzete, mert ez egy magaslatot metsz ketté ahelyett, hogy a mélyvonulatban húzódna. Egyéb vonatkozásban táblásítás szempontjából ez a változat elfogadható lenne. Megállapítható, hogy a 9. ábrán látható hálózat csatornái, szinte minden tereptárgyhoz (meglévő csatorna, töltés és vízfolyás) és ugyanakkor a mélyvonulatokhoz is jól illeszkednek. A csatornák egymással párhuzamosak, illetve egymásra merőlegesek. Ahol ez nem így van, ott a töltések vonalával párhuzamos a csatorna nyomvonala. Vegyük észre, hogy a jó vonalvezetéshez nem volt elegendő a szabályos geometria. Arra is szükség volt, hogy a csatornák a mélyvonulatokban (a veszélyeztetett részeken) haladjanak. A továbbiakban a 7. és a 8. ábrákat vonalvezetési változatoknak, a 9. ábrát pedig a kivitelezésre javasolt helyszínrajznak nevezzük. 3.2.2. A mezőgazdasági művelési egységek és a földúthálózat A káros felszíni víz elvezetésére szolgáló csatornák nyomvonalát a természeti adottságokon kívül a mezőgazdasági művelési egységek (föld-tulajdonok) és a meglévő és tervezett földúthálózatok nyomvonalai is megszabják. A csatornahálózatot ezért a tulajdonviszonyok figyelembevételével, valamint a földutakkal együtt tervezik és építik is meg. A megfelelő földúthálózat a mezőgazdasági termesztés egyik fontos alapfeltétele. Jó minőségű földúthálózat kialakítása költséges feladat, a vízrendezés költségeinek nagy hányadát teszi ki. Ezek az infrastrukturális elemek nyomvonalai rendszerint megtalálhatók a területen, a vízrendezéseknél felújításukról kell gondoskodni A mezőgazdasági utakat forgalmuk alapján a következő csoportokba lehet sorolni: —táblaközi utak, —gyűjtőutak, —fő gyűjtőutak. A táblaközi utak időszakos vagy állandó jellegűek, az érintett táblák forgalmát szolgálják, egyéb utak becsatlakozása nélkül. A gyűjtőutak vagy korábbi elnevezés szerint dü- lőutak a velük határos táblák és táblaközi utak forgalmát továbbítják a fógyűjtőutakra. A fögyűjtőutak a mezőgazdasági üzemi úthálózat gerincét alkotó utak, amelyekre a gyűjtő- és táblaközi utak csatlakoznak. A fögyűjtőutak általában mindig, a gyűjtőutak pedig esetenként stabilizált kivitelben készülnek 3.3. A csatornák próba hossz-szelvénye A csatornák próba hossz-szelvényére a levezetési vízszint, azaz a vízfelszín megtervezése miatt van szükség. E hossz-szelvény megmutatja, hogy egy adott nyomvonalú csatornában a viz levezetéséhez szükséges vízszínesés biztosított-e Példaképpen tekintsük a 10. ábrát, mely a 9. ábrán látható csatornák hosszszelvényét mutatja. A hossz-szelvény vízszintes léptéke megegyezik a helyszínrajz méretarányával, a magassági léptéke pedig 1:100, vagyis úgynevezett torzított ábrázolásról van szó. ©Phare Program Hl! 94.05 37
