Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete
2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete Ebben az időszakban vetődött fel első ízben a szivattyiis átemelés gondolata, és 1878-ban megépült az ország első belvízszivattyú-telepe Sajfokon. A műszaki emlékké nyilvánított több mint százéves telep megőrizte működőképességét. A századfordulóra a kultúrmérnöki hivatalok felügyelete alatt működő társulatok kiépítették azokat a levezető rendszereket, amelyek a kezdeti fél évszázadig a belvízrendezések alapjai voltak. A vízrendezési munkák a két világháború közötti időszakban csak a Duna völgyében folytak. Ekkor épült ki a Duna-völgyi rendszer A Budapesttől Bajáig húzódó levezető rendszer gerince, a csaknem 150 km hosszú Dunavölgyi Főcsatorna. Kiépítése előtt a Duna-balparti síkságot nagyrészt mocsarak és nádasok borították. Egyoldalú szemlélettel csak a víz elvezetését oldották meg. A későbbi aszályos évek azokat igazolták, akik a víz- rendezési munkákat feleslegesnek és károsnak ítélték, mertezek miatt kiszárad területet Ezért illették nem sokkal a megépítése után a Dunavölgyi Főcsatornát (DVCS-t) „Atokcsatorna" névvel. (A táj problémáit tanulmányozva megállapítható, hogy a Duna- Tisza közi hátság vízgazdálkodása máig is időszakosan visszatérő megoldandó kérdés. A két legnagyobb folyónk közti terület rendszeresen vízhiányban szenved.) Az 1940-A2. évi katasztrofális belvizek ismét a vízrendezésre irányították a figyelmet. Ezekben az években több mint egy millió hektár szenvedett belvízkárt, a termelésből teljesen kiesett 200-300 ezer ha. A társulatok állami segélyekkel támogatva kezdték meg belvízelvezető rendszereik bővítését. A síkvidéki vízrendezések ezt követően legnagyobb mértékben a 60-es és 70-es években fejlődtek. Az ország területének 43%-a, azaz 41 ezer km2 térben és időben elszórtan elhelyezkedő síkvidéki területet veszelyeztet a belvíz. Ez a térség 83 belvízrendszerhez (63 a Tisza és 20 a Duna vízrendszerében) tartozik, melyek további kisebb ö’blözetekre tagozódnak. A belvíz által veszélyeztetett területünk 80%-a (tehát mintegy 33 ezer km2) mezőgazdasági művelés alatt áll, nagy része szántó, a többi 20%-on települések, erdők, nádasok, természet- védelmi területek, közlekedési hálózatok vannak. A második honfoglalás A 2500 km hosszt elérő fövizfolyások mentén az ország árvizek elleni védelmét 4220 km elsőrendű védvonal (árvédelmi gát) szolgálja, ebből 1320 km hosszú töltés húzódik a Duna, és 2900 km pedig a Tisza völgyében. A gátak a veszélyeztetett területek 97%-át védik. Elvileg, ez a védelem városoknál átlagosan 100 évenként, más területeken pedig a 60-80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen véd. A töltések, melyeket az árvízvédelem szerkezeti elemeinek is nevezünk, fontosak, de nem elegendőek. A védelemhez szükség van még a nem szerkezeti elemekre, azaz az emberi tudásra, ennek gerincét a vízgazdálkodási képzettségű szakemberek adják. Megfelelő szakmai tudás nélkül ugyanis ezek a művek önmagukban nem jelentenének elegendő biztonságot. A vízimunkálatokat némi túlzással „ második honfoglalásnak " is nevezik, kifejezve azt, ahogy a betelepülő népesség a víztől mentesített területeket birtokba vette. A valóságban azonban nem egyszeri akcióról, hanem egy évszázados máig is tartó folyamatról van szó. Elegendő itt például arra utalni hogy a lecsapolt területeken többnyire terméketlen szikes talajok foglaltak helyet. Ezért a használatbavételhez nagyon jelentős feladat volt a talaj- javítás, melyet eleinte kémiai módszerekkel végeztek. E vonatkozásban ki kell emelni Tessedik Sámuel nevét, aki már a XVIII. században kidolgozta a mélyebb rétegekben felhalmozódott mésznek (sárgaföldnek vagy digóföldnek) a felszínre való terítésével való szikjavítás módszerét (digózás) A réti és más hidromorf talajok vízgazdálkodását alagcsövezéssel javították, de ezt a módszert kezdetben csak a természetes eséssel rendelkező dunántúli területeken tudták alkalmazni (az első hálózat 1852-ben Vas megyében készült) Mára a talajcsövezett területek nagyobb része, mintegy 200 ezer hektár síkvidéken van. Évszázados munka eredményeként ©Phare Program HU-94.05 29
