Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)

2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete

2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete 2. A hazai síkvidéki vízrendezés fejlődéstörténete A vízrendezést már az ókori Babilóniában, Kínában, Egyiptomban, Indiában is vé­geztek. Európában a görögök és rómaiak az időszámításunk előtti első évezredben mai szemmel nézve is jelentős vízrendezési létesítményeket építettek. Ezek a munkák általában a földművelést szolgálták, de végeztek települési és kert-építési célból is vízrendezéseket. Becslések szerint a világon mára mintegy két millió km2 mezőgazdaságilag müveit területen végeztek vízrendezést. Ennek ellenére jelenleg is hatalmas, terméketlen mocsarak, tőzeges, elvizenyősödött, nem művelhető területek vannak, amelyek egy részén ma is víz- rendezési fejlesztéseket terveznek, illetve folytatnak. Ilyenek főleg a kedvezőtlenül csapadé­kos területek, a nagy folyók szabályozatlan deltái, a vízjárta síkságok és az egyéb olyan terü­letek, amelyek a felszíni ráfolyás vagy a magas talajvíz miatt elvizenyősödtek. A Kárpát-medencében vízrendezési létesítmények építetését a rómaiak kezdték meg, majd az avarok folytatták. Ezek közül a népvándorlás miatt sok befejezetlen maradt, de nyomaik még így is több helyen megtalálhatóak. Például ilyenek a Balaton (Pelso) szabályo­zásának nyomai, az Alfbldön limesként szolgáló Csörsz-árok védelmi rendszer, a maitól keletebbre eső Sió-csatorna (XVI. századig működött), a Kis-Balatontól délnyugatra fekvő mocsár lecsapolására szolgáló Principális-csatorna stb 2.L A vízrendezések korabeli elvei A jelenkor történészei mind gyakrabban hangoztatják, esetenként elismerően is, hogy a vízrendezéseket megtervező és végrehajtó kultúrmérnökök fontosabb szereplői mo­dem történelmünknek, mint a kor politikusai. E munkák megváltoztatták a táj arculatát és lehetőséget teremtettek a vízgyűjtőterület folyamatos, a korábbiakhoz képest sokkal intenzí­vebb hasznosítására. Ezek a környezet átalakító munkák évszázados hatással vannak a gaz­daságra, a táj növény- és állatvilágára, az ott lakók életmódjára, egészségére, szociális hely­zetére A ma mérnökének is fontos megismerni azokat a vízrendezési elveket, melyeket al­kalmazva jött létre az a művi környezet, amit jó esetben eredeti természetes állapotnak, és rosszabb esetben pedig ún. kiindulási vagy nulla állapotnak érzünk Ehhez, ebben a jegyzet­ben néhány tanulságos múltbéli elv felvillantásával járulunk hozzá. Vízi természeti törvények Beszédes József: " Vízi természeti törvény próbául" című munkájában összefoglalja a vízrendezésekre vonatkozó természeti törvényeket. Az 1831-ben kelt munkájának legfonto­sabb idevágó mondatai a következők: "Vízi természeti törvény (...) azon leghelyesebb ok, melly végett a' vizeknek legtöbb hasznát illőséggel vehetik az emberek. Vízi természeti fő törvény igy száll: 1. A' vizek kevés földet foglaljanak." Magyarázata: "A' vizeketet semmivé tenni nintsen természetüknél fogya hatalmunkban, de ha azok víz mennyiségükhöz képest mennél kisebb ágyban folynak, akkor kárt nem tesznek félre öntéseikkel, sőt ágyaikat is tisztán tartják az egyesült erővel, és minden gondolható haszon vételre alkalmassá tsak igy lesznek; tehát a' ki partokat erősít és oltalmaz, a' ki motsárokat szárít, a' ki víz-ágy kanya­rokat átvág, a' ki fokokat és ág-folyásokat el zár, a' ki (...) öntéseket gátol, a' vízi termé­szeti fő törvény szerint dolgozik, és igy igaza van ezekben. Majd folytatja, 2. Vízi természeti törvény: Minden víznek partja van." A part azért szükséges, mert e nélkül a víz nem hasz­nálható, mivel megközelíteni sem lehet Véleménye szerint a partvonal nélküli mocsarak az ember számára nem használhatók olyan jól, mint a parttal rendelkezők Az idézett munkát Beszédes a Nádor csatorna megvalósításához dolgozta ki, ebből láthatjuk milyen szándékkal ©Phare Program HU-94.05 25

Next

/
Thumbnails
Contents