Madarassy László: Síkvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
1. Általános fogalmak és meghatározások
1. Általános fogalmak és meghatározások 1.3. A vízrendezési munkák célja és módszerei a vízmérleg egyenlet alapján A vízgyűjtő hidrológiai állapotát a vízmérleg összegzi. A gyakorlat megkülönböztet vízgazdálkodási és vízháztartási mérleget. Az első típus a vízhasználatok (lakossági, ipari, öntözési stb.) alapján írja fel a mérleget a második pedig a természeti folyamatok összegzése útján. A vízrendezési munkákat ez utóbbival, a vízháztartási egyenlettel jellemezhetjük. Az egyenletből — amennyiben helyes adatokat tartalmaz — jól megállapítható a víztöbblet (elnedvesedés) vagy a vízhiány (aszály) mértéke és elsődleges oka; ezek alapján pedig következtethetünk a szükséges vízrendezési módszerekre. A vízrendezési munkák szempontjából a vízmérleg egyenletet be- és kivételi oldalra bonthatjuk (2. táblázat). 2. táblázat. A vízháztartási egyenlet főbb jellemzői bemeneti (input) oldal: A kimeneti (output) oldal. csapadék (C), felszíni hozzá- és ráfolyás (Eh), szabadfeiszínű talajvíz (Er) és nyomás alatti rétegvízáramlás (ER). felszíni lefolyás (El), növényzet párologtatása (transzspiráció) (7), talaj párolgása (evaporáció) (£), alsóbb rétegbe (mélybe) való beszivárgás (Eb), Amennyiben az éves vízháztartási égyenlet be- és kivételi oldala azonos nagyságú, akkor a vízgyűjtő vízmérlege nullára zár; abban a hidrológiai évben nincs vízfelesleg és nincs vízhiány sem. Ellenkező esetben víztöbbletnél tározódás, vízhiánynál pedig készletfogyás vagy aszálykárok vannak Kézen fekvőnek tűnik, hogy víztöbblet esetén vízelvezetéssel 14 ©Pharo Program HU--94.05 4. ábra. Mezőgazdasági táblák, felszíni és felszínalatti vízelvezető rendszer
