A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Hubert Lajos: A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása
VÍZÉPÍTÉS öi Árvíz-védekezés a Tiszán. A külföldi szakértők véleménye inkább csak a Szeged város megvédése érdekében végrehajtandó munkálatokra vonatkozott. Eszerint Szegeden felül a vízfolyás 'gyorsítását előidéző munkálatoknak a mellőzését, a városon alul pedig a vízfolyás gyorsításának minden lehetséges eszközzel való előmozdítását javasolták. Ezeknek a javaslatoknak alapján történt a szegedi szorulat kibővítése és pedig a várossal szemben lévő balparti töltés bellebbezése és a hullámtér ieásása által. Ugyancsak bellebbezték a töltést Kanizsánál, Csókánál és Pádé felett, az ottani szorulatok megszüntetése végett. Az 1884. évtől kezdve pedig munkába vették a Szeged alatti átmetszések nagyobbmérvű kibővítését. Az 1881. évi nagyvíz, melynek magassága meghaladta az addig ismert összes árvizeket, több helyen kiöntött, sok helyen pedig csak a legnagyobb erőfeszítéssel bírták a töltéseket megtartani. Ennek a nagy veszedelemnek a hatása alatt több törvényhozói intézkedés történt a társulati ügy rendezésére és számos műszaki rendelkezést adtak ki a Tisza vízjárásának tanulmányozására és nyilvántartására. 1888-ban a Tiszán ismét oly magas vízszínek állottak elő, mint 1881-ben, sőt néhol még magasabbak s ez a nagyvíz is igen nagy károkat okozott. Nyilvánvalóvá lett, hogy a végrehajtott szabályozás és ármentesítés az árvízszín lényeges emelkedését eredményezte. Erre a kormány a további veszedelemnek megelőzése végett elhatározta az árvédelmi töltések magasságának emelését és ehhez képest kimondták, hogy a töltések Szolnok felett, az ismert legnagyobb vízszín felett 1.0 m.-rel és innen lefelé 1.5 m.-rel magasabbra építendők. A töltéseket tehát ennek alapján megmagasították és megerősítették, a rosszul fejlődő átvágásokat kibővítették, valamint a hullámterek rendezésére is történtek intézkedések és a még szabad árterek nagy részét elzárták. Az 1895. évi árvíz után, mely az alsó Tiszán az addigiakat újból meghaladta, Tiszafüredtől lefelé a védőtöltéseket újból emelni és erősíteni kellett. Az 1919. évi eddig észlelt legmagasabb árvíz tanulságai folytán a töltéseknek ezen vízszín feletti 1.5 m.-es biztonsággal való kiépítését határozták el. 1919 után, az akkori nehéz helyzet miatt a töltéseken előbb csak a legszükségesebb nyulgátolási és helyreállítási munkálatokra szorítkoztak, míg a töltéseknek a szükséges magasságra való kiépítését csak azután folytatták. Ezek a munkák ezidőszerint is még folyamatban vannak.
