A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS Ö4 vári, a balatonszemesi, a bogiári, a fonyódi, a révfülöpi és a tihanyi kikötőket és ezzel megteremtette egy, a modern élet igényeit is kielégítő hajózási forgalom kifejlődésének az alapját. Jelenleg folyamatban van a balatonfüredi, a balatonkenesei, az alsó-örsi, a fonyód-bélatelepi kikötőnek és a szántód-tihanyi kompkikötőnek a kiépítése, úgyhogy a jövő évben már motoros vaskomp fogja itt a nagymértékben fejlődő közúti forgalmat lebonyolitani. Remélhető, hogy mindezek által meg lévén adva a balatontavi hajózás fejlődésének a lehetősége, a folyó évben újjáalakult Balatonhajózási Részvénytársaság a hozzáfűzött reményeket meg fogja valósítani és új. pezsgő életet teremt nagy természeti kincsünknek, a Balatonnak partjain. A Vág A Vág folyó 1913-ig nem állott állami kezelés alatt, s ezért ezen időpontig rendszeres, összefüggő szabályozási munkálatokat nem is hajtottak rajta végre, hanem a folyót felügyelő vízügyi hivatalok tevékenysége csupán egyes helyi érdekű munkálatok végrehajtására szorítkozott. Ezen a módon különösen a Zsolna feletti szakaszon hajtott végre a kultúr- mérnökség sok jelentékeny és eredményes szabályozási munkát, amellyel sikerrel gátat vetettek a Vág szertelen pusztításainak. A Zsolna alatti, egész a komáromi torkolatig terjedő 278 km hosszú szakaszon a komáromi m. kir. folyammérnöki hivatal végzett ilynemű munkálatokat Az e célra az évi állami költségvetésekben rendelkezésre álló összegek azonban — tekintve a szakasz nagy hosszát és a folyó vad, elfajult jellegét —, aránylag oly csekélyek voltak, hogy csak a legelfajultabb szakaszok rendezésére és olyan helyi bajok orvoslására jutott költség, ahol a Vág már a községek belsőségeit is Vágújhelyi mellékág elzárása.
