A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
A vízügyekre vonatkozó törvények és egyéb jelentősebb intézkedések
VI VÍZÉPÍTÉS Az alábbiakban könnyebb áttekintés céljából időszerinti sorrendben röviden összefoglaltuk a hazánk vízügyeinek terén kifejtett állami tevékenységnek és az erre vonatkozó intézkedéseknek főbb adatait, amelyek legtöbbjében a szabályozó munkálatok végrehajtásánál a kiviteli költségek tekintetében már az előbb említett országgyűlési választmány törvényjavaslatában kifejezésre jutott elv érvényesült. Az 1850. és 60-as évek közti elnyomatás ideje a folyószabályozó munkálatok szempontjából azért nem volt meddő. Megállapították a Tisza szabályozásának tervét és az 1850 július 16-iki nyílt parancsban kimondották azt a mind mai napig érvényben levő elvet, hogy a folyószabályozási munkálatok költségei az államot, az ármentesítési és azzal kapcsolatos munkák költségei pedig az érdekeltségeket terhelik. A Tiszavölgyi Társulat régebbi alapszabályait — néhány pont kivételével — hatályon kívül helyezték, az ügyek vezetését a Tisza-szabályozási központi választmányra, 1867. évtől kezdve pedig a Tiszaszabályozási központi vezetőségre bízták. E két évtizedben kiépült 105 tiszai átvágás és 1000 km védtöltés; megalakult újabb 18 ármentesítő társulat. Jellemzésképen felemlítjük, — mert még a legutóbbi években is többször felmerült hasonló vélemény, — hogy a csapadékban rendkívül szegény 6(bas években már minden további szabályozást feleslegesnek tartottak. Az 1863—69. években nem volt szükség belvízcsatornákra, sok ezer kút kiszáradt és mindezért a Tisza-szabályozást okozták, „mert a mocsarak megszüntetésével megszűnt az esőzés és még a harmattól is megfosztották a vidéket.” Az 1869. év után beállott, jóformán szakadatlan esőzések idején pedig viszont az volt a meggyőződés, hogy a folyó szűk korlátok közé szoríttatván, áradásait nem tudja levezetni, hanem a föld színe alatt szivárogván, képezi a közeli és távoli tavakat. E két évtizedben még a Körösök, Berettyó, Bodrog és Maroson végeztek többé-kevésbé számottevő munkálatokat. Az 1870-es években: Az 1870. évi X. t.-c.-ben gondoskodtak a fővárosi Duna-szakasz szabályozásáról. Az 1871. évi XXXIX. t.-c.-ben állapították meg a vizitársulatok szervezetét. Az 1872. évben kezdették meg a fiumei kikötőnek nagyobbmérvű építését, mely munkálatok folytatólagosan 1914-ig tartottak. Az 1875. évben megszüntették a folyószabályozó és árvédelmi ügyeket vezető kormánybiztosságot és teendőit a közmunka- és közlekedési minisztérium vízépítészeti osztályára bízták. Az 1878. évben megkezdették a Tiszán a Csongrád alatti átvágások bővítését. A mellékfolyókon lényegesebb munkálatokat nem végeztek, főként az egyes folyók szabályozási tervének elkészítéséhez szükséges tanulmányi adatokat gyűjtötték egybe. Az 1878. évben újból megalakították a Tiszavölgyi Társulatot. Az 1879. évi XXXIV. t.-c.-ben a vízitársulatok feletti állami felügyeleti jogról intézkedtek. 1879. évben jelent meg Kvassay Jenő „Mezőgazdasági vízműtan”-a. Az 1880-as években: Ez évtized első felében állították fel az országos kultúrmérnöki hivatalt, mely szervezet rendkívül eredményes működésére vezethető vissza az, hogy ezen intézményt aránylag rövid idő alatt nagymértékben ki kellett fejleszteni. Az 1881. évi L. t.-c.-ben intézkedtek a promontori Dunaág rendezéséről. Az 1881. évi XXVI. t.-c.-ben gondoskodtak a Temes-Begavölgyi Társulat ügyeinek állami
