A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
42 VÍZÉPÍTÉS Annak az általános véleménynek a kialakulásához, hogy ezen a téren sem maradhat el a rendszeres munkálkodás megindítása, hozzájárultak az 1913. év nyarán az ország északkeleti és keleti részeiben lezajlott árvizek pusztításai és az ez alkalommal szerzett tapasztalatok is. Ezek a körülmények késztették báró Ghillány Imre, akkori földmívelés- ügyi minisztert arra, hogy az orsz. vízépítési igazgatóság előterjesztésére a törvényhozáshoz a fentebb említett bajok orvoslása végett törvényjavaslatot nyújtson be, amely mint az 1914. évi XXXVIII. t.-c„ köztekintetből szükséges vízvédelmi munkálatokhoz nyújtandó segélyek, illetve kamatmentes állami kölcsönök céljaira 60 millió koronát bocsátott a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére. A törvény szerint a foganatosítandó munkákra 70 százalékig terjedő segélyek, illetve 100 százalékig terjedhető és 10 év alatt visszafizetendő kamatmentes kölcsönök lettek volna engedélyezhetek. Mint már említettük, hazánkban a vizimunkálatok a főbb folyók kiterjedt völgyeinek ármentesítésével — mint amely művelet a legelső sorban megoldandó feladatként jelentkezett, — vették kezdetüket. E téren a múlt század közepe, de főkép az 1867-iki kiegyezés óta, igen nagyot alkottunk, amely azonban jelentékeny löszben nem az állam, hanem a társulatokba tömörült érdekeltség érdeme. A társulatok által létesített ármentesítő munkálatok védelme, a társulati védgátakba és ezek tartozékaiba fektetett óriási munka eredményének a biztosítása és a társulati működés eredményessé tétele tette később szükségessé az állam közreműködését, amely kezdetben a folyó medrének partbiztosítások és elzárások létesítése által való állandósításában, majd később a víz- és jéglevonulási viszonyok javításában, vagyis átmetszések létesítésében és legvégül a folyómeder rendszeres szabályozásában nyilvánult meg. Kezdetben az állam — mint azt az előzőkben láttuk, — csak incidentaliter teljesítette eme feladatát. Csak a legsürgősebb szükség fenforgása esetén fogott hozzá feladatának teljesítéséhez és az ehhez szükséges költségeket egyes folyószakaszokra vonatkozó, külön törvényekkel biztosította. Ezek a munkálatok kezdetben csak a folyómedernek az ármentesítő munkálatok biztosítása érdekében szükséges állandósítását célozták. Az 1867 óta egészen az 1895. évi XLVIII. t.-c. létrejöttéig elmúlt időszakot a magyarországi újabbkori vízimunkálatok első korszakának nevez- hetnők. Az imént említett törvény a folyómedreknek az ármentesítő munkálatok biztosítása érdekében szükséges állandósításán kívül már továbbmenő feladatokat tűzött maga elé és pedig főképen a rendszeres szabályozás révén a vízlefolyási viszonyok megjavítását és jégdugulások képződésének a megakadályozását. Az ország vízfolyásainak rendezése érdekében kifejtett munkálkodásnak eme időszakát a vízimunkálatok második korszakának tekinthetnők. Az 1908. évi XLIX. t.-c. egy továbbmenő feladatot tűzött ki és pedig a hazai vízfolyások nagy részének hajózhatóvá tételét, illetve a már hajózható folyók állapotának további megjavítását és a hajózásnak minden vízállásnál való lehetségessé tételét. Ezt az időszakot nevezhetnők a hazai vízszabályozások érdekében kifejtett munkálkodásunk harmadik korszakának. Végül az 1914. évi XXXVIII. t.-cikk kiterjesztette az állami vízimunkálatok feladatkörét a folyók völgyeinek felső részére, valamint azok mellék-
