A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Schick Emil: Ármentesítések
VÍZÉPÍTÉS 7 A Tiszavölgyi társulat még ugyanennek az évnek augusztus havában megtartotta Debrecenben első nagygyűlését, amelyen részleteiben is meg- állapította szervezetét. Ennek a szervezetnek megfelelőleg a Tiszavölgyét, figyelemmel a birtok- viszonyokra és a természetalkotta elhatárolásokra, nyolc vízszerkezetre osztották, még pedig: az ugocsai, a szatmári, a beregi, a zempléni, a szabolcsi, a hevesi, a csongrádi és a bácsi vízszerkezetre, illetve osztályra. A Tiszavölgyi társulatnak az alapszabályok értelmében megvolt ugyan közérdekű ügyekben a saját autonómiája, de ez az állam erőteljes ellenVasbetonhid a Dögös—kákafoki belvízcsatornán. őrzése alatt állott: ki volt kötve az állam részéről gyakorlandó vezetés és felügyelet. Tekintve, hogy ez az ügykör a helytartó tanács közlekedési osz- tálvá élnökén’ek, gróf Széchenyi Istvánnak hatáskörébe tartozott, a Tisza- szabályozás és a Tiszavölgy ármentesítése kérdésének megoldása is jórészt gróf Széchenyi István vállaira nehezedett. Ebben az időben ugyanis még nem ismerték el azt a később általános érvényűvé vált elvet, hogy az ármentesítés költségeit egyrészt az viselje, aki annak hasznát látja, másrészt, különösen a hajózás érdekében létesítendő mederrendezési munkálatok költségeit pedig az állam viselje. Az 1840. évi IV. t.-c. alapján a folyószabályozások és ármentesítések ügyében teendő intézkedések megvitatására összehívott országos bizottság ugyan megpendítette ezt az elvet, de ez egy évtizeden keresztül nem nyert alkalmazást, míg végre az 1850. évi június hó 16-án a tiszai ármentesítések és szabályozások ügyében kiadott nyílt parancsban ez az elv körvonaloztatott. Kimondatott, hogy „a folyó medrének rendezése, jelesen az átvágások létesítése az állam terhét képezi”, továbbá, hogy „a műszaki és adminisztratív szolgálat költségei szintén az államot terhelik”. 2*
