A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Sajó Elemér: A vízügyi szolgálat szervezetének fejlődése
VÍZÉPÍTÉS 171 A Vízügyi Közlemények a külföld vízépítési irodalmát is rendszeresen ismertették a magyar vízimérnökökkel. A vízügyi szolgálat vezetősége állandóan gondoskodott arról is, hogy az érdekesebb munkálatok és aktuális kérdések a Mérnök-Egylet vízépítési szakosztályának ülésein ismertetésre, illetőleg megvitatásra kerüljenek. Hogy a mérnököknek állandó és megbízható segédszemélyzet álljon a segítségére, rendezték e személyzet szolgálati viszonyait és az 1879 december 1-én felállított kassai vízmesteri iskolát kibővítették. A természetes fejlődés folyományaként nemsokára hazánkban is megkezdődtek egyes folyócsatornázási, kikötőépítési és egyéb különleges és nagyobb munkálatok, amelyekre a kultúr- és folyammérnöki hivatalok már nem voltak kellően felszerelve. Ezeket a különleges, rendszerint nehéz alapozási viszonyok közt végrehajtandó nagyobb munkálatokat külön kirendeltségekre bízták. így szervezték 1894-ben az óbecsei hatalmas kettős hajózózsilip építésére Óbecsén a Ferenc-csatornatorkolat áthelyezési munkálatainak kirendeltségét, 1900-ban az Alsó-Bega csatornázásának végrehajtására Nagvbecskereken egy kirendeltséget, mely később Temesvár székhellyel egészen az összeomlásig fennállott és az Alsó-Bega után a Nagybecskerek—Temesvár közti ú. n. Felsó- Bega csatornázását hajtotta végre, 1909-ben állították fel a soroksári Dunaág rendezési munkálatainak m. kir. kirendeltségét. 1910-ben pedig Miskolc székhellyel a Sajó-csatornázási m. kir. kirendeltséget. A Morva-szabályozási kirendeltség Pozsony székhellyel 1889-től kezdve állott fenn. A balatoni kikötőépítések céljaira Siófok székhellyel a Balatoni kikötők m. kir. felügyelőségét állították fel. Az újpesti állami kikötő üzemének lebonyolítását is egy kikötőfelügyelőség végzi. Az állami nagy kotró- és hajóparkot a szegedi kotrásvezetőség tartotta üzemben. A szabályozási munkák céljaira szükséges kőanyag termelése végett a földmívelésügyi minisztérium kőbányákat szerzett meg és állami kőbányakezelőségeket állított fel. Általában — a külföldön is jól bevált rendszernek megfelelően — a magyar vízügyi szolgálat is berendezkedett, hogy indokolt esetekben bizonyos munkálatokat házi kezelésben is képes legyen végrehajtani. Kvassay a soroksári Dunaág felső torkolatánál a vízi építkezések céljaira cement- és betonkísérleti állomást létesített, amelyet egyéb kísérletekkel és tanulmányokkal is megbízott. Az ő javaslatára szervezték a Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomást is. Az állami vízi munkálatokra a hosszú időre szóló törvények alapján rendelkezésre álló évi hitelösszeg 1914-ig mintegy 15 millió aranykoronára emelkedett. Ehhez hozzászámítva a főképen a kultúrmérnökség által az érdekeltek terhére végrehajtott munkálatok költségét, a vízügyi műszaki szolgálat által a háború előtt évenként beépített összeg mintegy 20—25 millió aranykoronára emelkedett. Ez a szám igen nagy és nevezetes munkakomplexumot jellemez, különösen, ha a vízi építkezéseknek különleges és nehéz voltát is tekintetbe vesszük. Az 1889-ben alakított Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalból 1899-ben szervezett Országos Vízépítési Igazgatóság — mely azelőtt jogi osztály fennhatósága alatt állott, — hosszú küzdelem után 1910-ben a földmívelésügyi minisztériumnak önálló vízügyi főosztályává alakult át, ami a mérnököknek már régi kívánsága^ volt.
