A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Zuber Ferenc: Vízrajzi szolgálat
172 VÍZÉPÍTÉS szék a vízrajzi szolgálat észleléseit, noha azzal más szempontból egy másik tudományos szerv: a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet is foglalkozik. Hogy az egyes folyók forrásvidékein fellépő nagyobb esőzésekből az illető folyó várható áradására az érdekeltek idejekorán következtethessenek, a Vízrajzi Osztály napi kiadványába az isohyeták — esővonalak — felvételét is szükségesnek látta. Miután a Meteorológiai Intézet által fenntartott csapadék- mérő-állomások —- különösen a felső vízgyűjtő területeken — nem nyújtottak e célra elégséges adatot, a Vízrajzi Osztály a Duna völgyében 96, a Tisza völgyében 140 új csapadékészlelő állomást szervezett. A Meteorológiai Intézet állomásai közül 50, a Vízrajzi Osztály állomásai közül pedig 103 naponkint táviratilag közölte észleléseit. Ebből a 153 észlelőállomásból az ország megcson- kitása után mindössze 43 maradt magyar területen. A Vízrajzi Osztálynak eddig felsorolt munkálatai, nevezetesen a vízmércehálózat fenntartása, kiegészítése és észlelése, a fixponthálózat karbantartása és reambulálása, a mederszelvények s a folyópartok felvétele, a sorozatos víztömegmérések és a hidrológiai megfigyelések állandóan foglalkoztatták ez osztályt. Ezen az állandó jellegű munkálkodáson kívül azonban a Vízrajzi Osztály esetről-esetre különleges feladatok megoldásával is foglalkozott. Ezek közt első helyen említendő a Balaton hidrográfiai és hidrológiai viszonyainak beható tanulmányozása, amihez a Sió-folyó részletes felvételei csatlakoznak. A Balaton tanulmányozásának legfontosabb mozzanatai voltak: 42 fixpontnak és 15 vízmércének felállítása, több csapadék- és párolgásmérő állomás létesítése, 155 keresztszelvény felvétele s ezek alapján a Balaton rétegvonalas térképének megszerkesztése. A Balaton tanulmányozása mellett a nagyesésű folyóvizek vízierőínek meghatározása és nyilvántartása céljából az 1897. és 1898. években a Vág és mellékfolyói völgyében számos ideiglenes vízmérce felállítása és sorozatos víztömegmérés érdemel különös említést. A Mazoyer által alkalmazott módszer alapelveinek figyelembevételével, több évtized tapasztalati adataira támaszkodva, a Vízrajzi Osztály egy grafikus módszert dolgozott ki, melynek segélyével a Dunát illetőleg a steini kulmináció bekövetkezte után számított 6 napra, a Tiszára vonatkozólag pedig a tokaji kulmináció után 7—8 napra, a Budapesten, illetve Szolnokon várható árvízszínnek átlag -j- 10 cm pontossággal való jóslása lehetségessé vált. A háború előtt, mikor a Kárpátok déli lejtői még birtokunkban voltak, a téli hórétegek vastagságából és kiterjedéséből évenkint tájékoztató tanulmányt végezhettünk a Tisza várható tavaszi árvizének magasságára vonatkozólag. Most oly szórványos és tökéletlen értesüléseink vannak e vidék hóviszonyairól, hogy e tanulmányok biztos alapra alig fektethetők s azokat a viszonyok változásáig be kellett szüntetnünk. Végül meg kell még emlékeznünk röviden a Vízrajzi Osztály irodalmi működéséről és kiadványairól. Legfontosabb kiadványa az 1895 óta naponkint megjelenő Vízjárási térkép, melyen a Kárpát-medence jelentékenyebb folyóinak vízjárása a Ritter-féle hydrogra- dokban van ábrázolva, kiegészítve az előző napi csapadékot feltüntető isohyetákkal s a légnyomást feltüntető isobar-vonalakkal. A folyókon megfelelő módon fel vannak tüntetve a gázlók helyei és mélységei, télen pedig a jégviszonyok. Fennállása első 13 évében a Vízrajzi Osztály évkönyvet is adott ki, melyben részletesen beszámolt az évi működéséről, közzétette nagybecsű víztömegmérési adatait s amellett különféle vízrajzi vonatkozású értekezéseket és tanulmányokat is közölt. A Vízrajzi Évkönyvek megszűnése óta az Országos Vízépítési Igazgatóság által kiadott Vízügyi Közlemények hasábjain találhatók a vízrajzi vonatkozású közlések is.
