A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Zuber Ferenc: Vízrajzi szolgálat
VÍZRAJZI SZOLGÁLAT ÍRTA ZUBER FERENC Magyarországon rendszeres vízrajzi szolgálat csak az Országos Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztályának felállítása, tehát 1886. év óta van. Természetesen azért már korábbi időkben is találkozunk bizonyos hidrográfiai tevékenységgel, mely elsősorban a nagyobb folyók vízjárási viszonyainak megfigyelésében nyilvánult, hiszen enélkúl semmiféle szabályozás vagy építkezés nem kezdhető. A folyók vízjárásának megfigyelésére szolgáló vízmércék felállítása és rendszeres észlelése a kezdete minden hidrográfiai tevékenységnek. A magyar folyók vízjárásának rendszeres megfigyelése a XIX. század első harmadáig nyúlik vissza, mert a budai és pozsonyi vízmércékről 1823 óta, a komáromiról 1830 óta, a szegediről 1833 óta, az oroszváriról 1838 óta vannak rendszeres vízállás-feljegyzéseink. Az abszolút uralom alatt az akkori kormány folytatta a vízmérce-hálózat kiterjesztését s az 1851—1865. években 42 új vízmércét állíttatott fel a Duna s Tisza, valamint ezek mellékfolyói mentén. Az alkotmányos élet helyreállítása után a folyószabályozási munkálatokat a közmunka- és közlekedési minisztérium ügykörébe utalták és az alárendelt folyammérnöki hivatalok folytatták az abszolút korszak „Strombauamt”-jai által megkezdett hidrográfiai tevékenységet. 1885. évig bezárólag újabb 78 vízmérce felállításával az országos hálózatot 125 állomásra bővítették ki. Ebből a 125 vizmérceállomásból 31 a Dunán, 19 a Duna mellékfolyóin, 22 a Tiszán, 50 a Tisza mellékfolyóin, 2 a Fertőn és a Balatonon nyert elhelyezést. Ezek az adatok a szűkebb értelemben vett Magyarországra vonatkoznak, míg Horvátországban a Dráván, Száván s ezek mellékfolyóin 15 vízmérceállomás észlelte az adatokat. Ez volt a helyzet a vízjelzés terén, mikor a Vízrajzi Osztályt 1886. évben felállították. Egy vízrajzi hivatal felállítására már 1881-ben történt kormányintézkedés, mikor a sürgőssé nyilvánított Tisza-szabályozási munkák érdekében az LI. törvénycikk megadta a szükséges költséget a Tisza és mellékfolyóinál eszköz- lendö felvételekre és vízműtani mérésekre. Az ország akkori szomorú pénzügyi viszonyai miatt azonban a tervbe vett nagyarányú munkálatok egyelőre abbamaradtak 1886-ig, mikor Baross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter felállította a vízrajzi hivatalt, mint minisztériuma műszaki tanácsának
