A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Joó István: Közegészségügyi mérnöki munkálatok
166 vízépítés hálózaton nyert elvezetést, vagy úgy, hogy az esővizek számára is, meg a szennyvizek számára is egymástól elkülönítve két csatornahálózatot létesítettek. Ha a csatornavíz végleges eltávolítása a város területéről szabad eséssel nem sikerült, centrifugális szivattyúkat állítottak fel a csatornavíz továbbítására. Csupán Aradon történik ez másképen. Ott az úgynevezett Shone-rend- szer szerint távolítják el a városból a szennyesvizeket. Itt külön csapadék- és külön szennyesvíz-csatornázás készült gravitációs levezetéssel. A szennyesvízcsatornák azonban nem egy közös kitorkolás felé, hanem a város több pontján felállított gyüjtőállomásokra vezetnek, ahonnan a csatornatartalomnak a város területéről való elszállítása sűrített levegővel, öntöttvas nyomócsöveken át történik. Nagyon természetes, hogy a gravitációs csatornák az emberi ürülék és egyéb szilárd szerves anyagok tovaszállítására vizet igényelnek. E csatornázások létesíthetésének előfeltétele a víz biztosítása, a rendszeres vízvezeték. Enélkül ma tökéletes csatornázásra gondolni sem lehet. Ma már nem foglalkoznak nálunk sem azzal a gondolattal, hogy a szennyesvizeket a fekáliák nélkül vezessék el a lakott területekről. Tagadhatatlan azonban, hogy a régi csatornázásokkal visszaélések is történnek. A csapadékvizeket eltávolító régi földalatti csatornaszakaszokat, vagy a nyílt vízfolyásokat — bármennyire is tiltja ezt a törvény -— több helyen felhasználják a szennyesvizek elvezetésére. Sőt nem ritkán a pöcegödrök lecsapolására is. A csatornázással járó állandó tehervállalásnak leginkább azok az ellenségei, akik csalafintasággal meg tudnak szabadulni a szennyesvízeltávolítás költségeitől. Ezek sokáig fognak hangulatot teremteni a rendszeres csatornázás ellen. A csatornázások létesítésének előmozdítása szempontjából is fontos a visszaéléseknek szigorú büntetése. A fekáliák és a szennyesvíz állandó kihordásával járó költségek sok helyen mihamarabb oda érlelnék a helyzetet, hogy gazdaságosabb eljárásnak fog bizonyulni a szennyesvíz- és a fekáliaeltávolítást csatornázás útján biztosítani. Amíg az ivóvízszerzés terén igen sok jól sikerült, rendszeres vízvezeték készítéséről számolhatunk be, addig a csatornázás' terén annyi eredményt, mint a vízvezetékeknél, felmutatni nem tudunk. Budapest székesfőváros közös, egyvezetékes rendszer szerint van csatornázva. A csapadékvizek alacsony Duna-vízállásnál úgy a vészkiömlőkön, mint a főgyűjtő végpontján szabadon ömölhetnek a Dunába. Magas Duna-vízállásnál a csapadékvizet a főgyűjtő torkolatánál át kell emelni. Ez eddig gőzüzemű gépekkel hajtott centrifugálszivattyúkkal történt. Most újabban elektromos motorokra cserélik ki a gőzgépeket. A szennyesvizeket állandóan gépi emeléssel öntöttvas nyomócsövön juttatják a parttól mintegy 40 m.-nyíre a Duna sodrába. Előzetesen a vizet rácsos szűrővel a durva anyagától megtisztítják és homokfogón át kismértékben ülepítik. A Öuna mindkét partján főgyűjtő létesítése volt tervbe véve. Ezidősze- rint azonban még csak a pesti oldalon van a főgyűjtőcsatorna kiépítve. A budai oldalon a Dunapart hosszában létesítendő főgyűjtőt terveztek. A pesti oldalon kettőt. Egyet a Dunaparton és egyet a magasabban fekvő részeken. Mindkettőnek a Dunába közös torkolata van, de a magas gyűjtő csapadékvize magas Duna-vízállásnál szabadon is beömölhet majd a Dunába. A budapesti csatornaépítés 1891-ben vette kezdetét és a pesti oldalon 1910-ig a tervezett rész teljesen kiépült. Most már a kibővítéséről kell gondoskodni. A budai oldalon a tervezett dunaparti főgyűjtő még nincsen meg-
