A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Tomka Emil: Öntözések

VÍZÉPÍTÉS

147

Ezt a telepet a földmívelésügyi minisztérium kísérleti célokra rendezte be és mint ilyen, üzemi szempontból az orsz. növénytermelési kísérleti állomás felügyelete alatt áll.

Az állomásnak sikerült itt bebizonyítania, hogy csupán nyári nedvesítő öntözés mellett, bő trágyázással, a nem megfelelő gyepszövetü táblák feltörésével és újravetésével az azelőtt sivár szikes legelőt mürétté átalakítva oly tetemes tiszta hasznot hozott, hogy az az összes (50.000 aranykoronát kitevő) beruházási költségeket 12 év alatt amortizálta. (Lásd Vízügyi Közlemények, 1915. évi 5. füzet.)

De az itt ismertetett és a rétöntözések fontos és hasznos voltát bizonyító példák dacára meg kell állapítani azt is, hogy a kultúrmérnökök közbejöttével beKopházi rétöntözd társulat. (Fűtermés az öntözött területen szénakaszáláskor.)

rendezett, mintegy 27.000 kát. hold területet elfoglaló rétöntözések egy tetemes — az ellenséges megszállás folytán pontosan meg nem állapítható — hányadán az öntözéssel felhagytak.

Az öntözött réteken ugyanis az első két-három évben két-, sőt háromszor annyi széna is termett, mint azelőtt; emellett a széna, az öntözésekkel kapcsolatos lecsapolások folytán, minőségileg is sokkal jobb volt. Az öntözések első pár évének elmúltával azonban kellő trágyázás hiányában a szénatermés úgy minőségileg, mint mennyiségileg oly mértékben szállott alább, hogy a tulajdonos beleúnt és az öntözéssel felhagyott.

Sok esetben nem vezetett célhoz a birtokosok felvilágosítása, t. i., hogy a réteket télvíz idején is — ahol rendelkezésre áll a kellő mennyiségű és minőségű víz —, vagy állandóan öntözni és lecsapolni, vagy pedig erősen trágyázni kell; a termés csökkenése esetén pedig fel kell azokat törni, betrágyázni.