A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Öntözések
144 VÍZÉPÍTÉS A rétöntözések Míg az előzőkben felsorolt vízimüvek az öntözések előmozdítása mellett más vízhasználati célokat is szolgálnak, addig a kultúrmérnökök agitációjának sikerült öt olyan társulat megalakulását is előmozdítani, amelyek csupán öntözés és pedig elsősorban rétöntözés megvalósítására alakultak. a) Ilyen az 1892. évben alakult Makiári öntöző társulat, melybe 185 kát. hold tulajdonosai egyesültek abból a célból, hogy rétjeiket az Eger város fekáüáit befogadó Eger-patakból öntözzék. A társulati tagok azonban csupán a 650 mp. literen felüli vízzel rendelkeznek szabadon, de különben a vízjogi törvény S0. §-a alapján csupán vasárnapokon és akkor is csak az esetben öntözhetnek a víztöbblettel, ha a patakban 250 mp. liternél több víz van. b) A székesfehérvári Hosszú-csatorna menti vízhasználati társulat 1900. évben alakult, 384 kát. hold területtel. A társulat tagjai az úgynevezett Hosszú- hídi csatornából, mely a Gája-patakon levő malmok árapasztója, már régi idő óta gyakoroltak vadöntözést. Társulattá alakulván, a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal tervei alapján öntözésük gyakorlásához állandó duzzasztó műveket és lecsapoló zsilipeket építettek és a hatóságtól tavasszal és ősszel 6—6 napi, nyáron 4 napi öntözéshez a csatornában folyó összes vízmennyiséget felhasználhatják. c) A kopházi vízhasználati társulat 1903. évben alakult, összesen 121 kát. holdon, három darabban levő területtel. A tái'sulati tagok a soproni városi feká- liák által beszennyezett Ikva-patakot már régi idő óta használták öntözésre, ekkor .4 kopházi rétöntözö társulat duzzasztóját ja az Ikva-patakon.
