A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Hazai lecsapolások
Yf'/KIMTKS 127 A lecsapolások 1867—1886. évek között A lecsapolások terén — mint egyáltalában hazánk közállapotainak fejlődése terén mindenütt — korszakot alkotó jelentősége van az 1867. évi kiegyezésnek. Arra azonban, hogy a lecsapolási munkálatok főfolvóink árterében a föld- mívelési kívánalmaknak megfelelően rendszeresebben induljanak meg, mint alább látni fogjuk, 1867-ben és azt közvetlenül követő években még nem voltak eléggé fejlettek a viszonyok. Az akkori lakosság élelmiszer-szükségleteinek termeléséhez föld az Alföldön Részlet a FiUöpszállás és Akasztó közötti vadvizekről. még lecsapolások nélkül is bőven állott rendelkezésre. A meglevő termésfelesleg pedig az utak járhatatlansága és vasutak hiánya folytán csupán alacsony áron volt értékesíthető. A többtermelés tehát nem sok haszonnal kecsegtetett. így a munkálatokban sorrendet kellett tartani. Meg kellett előbb épülnie a vasutak tetemes részének, el kellett készülniük legalább nagyrészükben a negyvenes években már megkezdett ármentesítő munkálatoknak és ezek hatása alatt be kellett következnie a termények és a földárak tetemes emelkedésének, hogy közönségünk az ártér lecsapolásának rentábilis voltát felismerje. A kiegyezést követő években különben ezeket a munkálatokat még egy másik figyelemreméltó körülmény is hátráltatta, az t. i., hogy kisszámú mérnöki karunkat az akkor lázasan folyó nagyarányú vasútépítési és ármentesítő munkálatok foglalták le és gyakorlati kiképzésüket is ezek a munkálatok befolyásolták. A lecsapolások tervezéséhez pedig hazai viszonyaink között egészen speciális elméleti és gyakorlati mérnöki tudásra volt szükség. Ilyen mérnökökben
