A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Tomka Emil: Hazai lecsapolások
12b VÍZÉPÍTÉS túli dombvidék egyes tektonikus eredetű és többnyire tőzeges talajú, de a le- csapolásokhoz elég eséssel bíró völgyeiben az egyszerű nyílt árokból álló lecsapoló munkálatok. Sőt azok megvalósítására társulatok is alakulnak. Ez a lassú fejlődés azonban már nem volt többé összehangban az idők szellemével! A gyakran megismétlődő elöntések, az 1838. évi pesti árvíz okozta rendkívüli károk a lecsapolások lassú menetével szemben radikálisabb eszközöket kívántak és a folyton megismétlődő károsodástól való szabadulás gondolata A Pestvármegyei Dunavölgy-lecsapoló és öntözötársvlat csatornakotrási munkája. — miként az előző fejezetekben láttuk — a gróf Széchenyi István által felkarolt ármentesítéseket tolta az előtérbe. Ezek az elnyomás korszaka alatt is folytatott munkálatok az árterek lecsa- polásának ügyét annyiban vitték előre, hogy az ármentesítő társulatok töltéseibe egyes helyeken, a mentesített területen meggyűlt vizek levezetésére, külföldi minták után, az alapozási nehézségek miatt sokszor rosszul megépített zsilipeket helyeztek el és ezekhez itt-ott csatornákat is vezettek, azonban a zsilipek küszöbe rendesen magasra volt helyezve, úgyhogy az ezekhez vezetett lecsapoló csatornák, ha némileg le is szállították a mentesített területen meggyűlt vizek szintjét, éppen csekély mélységi méretüknél fogva nem szolgálhatták, még kisvíz idején sem, a mocsarak kívánt kiszárítását. Annyival kevésbé, mert a rosszul méretezett és még rosszabbul alapozott zsilipeket az árvizek többnyire elvitték, sőt a töltések sem lévén akkor még kellő módon kiépítve, az ismétlődő gátszakadások a lecsapolandó területek bajait csak fokozták.
