A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)
Huszár József: A fiumei kikötő
1»1 VÍZÉPÍTÉS magas kőtöltéseken, a töltések pedig gyakran, különösen a hullámtörőgátnál, a fenéktalaj vastag iszapos rétegén nyugosznak, szabályos falkötéssel lesü- lyesztett mesterséges zömökből épültek, mert az így készült fal áll a legjobban ellen a különböző mértékű ülepedéseknek. A zömökre azután akkor kezdték a partfalat ráépíteni, mikor azok már kellően megülepedtek. Az alapfalak részére szükséges mesterséges zömök alkalmas munkahelyeken rendszerint 3.7 m hosszal, 2.0 m szélességgel és 1.5 m magassággal, 11.1 m' nagyságban, 25 tonna átlagsúllyal terméskőből falazva készültek. Miután a zömök kellőleg kiszáradtak (erre nyári időben; 2 hó, téli időben 5—6 hó volt szükséges), alkalmas szállítókocsival kivitték azokat a partra és úszódaruval a zömalapfalba egymás fölött 4—5 sorban, szabályszerű kötésben lerakták és azután rendszerint még 2 sor mesterséges zömmel megterhelték. Ezután az alapfai ülepedését gondosan észlelték és ha az ülepedés normális és kismértékű volt, a terhelést eltávolították és az alapfalra a víz feletti partfalat felépítették. A víz feletti partfalrészek ugyancsak terméskőből, de külső csínra való tekintettel, finoman vagdalt kővel burkolva és faragott kövekkel lefedve, a nagy lépcsők és molósarkok pedig faragott kövekből készültek. A falazatokhoz mindenkor santorin-földből készített vízálló habarcsot használtak és csak a legújabb építkezéseknél használtak a habarcshoz port- landcementet. A santorin-föld a görögországi Santorin-szigetről szállított, silikáttar- talmú vulkanikus hamu, melynek az a nagy előnye, hogy évekig is szabadon lehet raktározni anélkül, hogy vízálló tulajdonsága szenvedne és csak egynegyedrész oltott mész hozzáadásával, péppé keverve válik vízálló habarccsá, mely oly lassan köt, hogy a vele készített falazat nyári időben 6—8 hét után. téli időben azonban csak 5—6 hónap múlva keményedik meg. A santorin-habarcsot nagyon kényelmesen használhatóvá teszi az a tulajdonsága, hogy a habarcs nyári időben 2—3 napig, téli időben pedig 14 napig is felhasználatlanul maradhat, sőt ennyi idővel előbb kell készíteni, ha vízben való falazásnál használjuk. A santorin-betont is ugyanennyi idővel előbb kell elkészíteni és halomban állni hagyni s ekkor egyszerű facsöveken lehet rendeltetési helyére lesülyeszteni, sőt kisebb vízmélységnél egyszerűen lapáttal is be lehet hányni; de a betont természetesen mindig megfelelően tömékelni s egyengetni kell. A santorin-habarccsal készült falazat vagy beton a kellő megkeményedés után oly szilárdan tart össze, hogy falbontáskor a vakolat a kőhöz tapadva, azzal együtt törik. A nagy kikötő építése, annak keleti végében ugyan már 1847. évben megkezdetett, az építés azonban az Adamich-molóval lezárult. Némileg védte e kikötőrészt a Mária Terézia-moló első 279 méter hosszú, keskeny szakasza, de e védő hullámgátrész viharok alkalmával a kikötőmedencében nyugodt vizet nem biztosított, ilyenkor a hajók rakodása szünetelni kényszerült. A nagy kikötőnek intenzívebb kiépítése Fiúménak az 1868. évben Magyar- országhoz történt visszacsatolása után 1872-ben kezdődött s egyelőre a régi hullámgátja 550 méter hosszban és ennek védelme alatt a Szapáry- és a Sanita-rak- partok és a Zichy-moló épültek ki. Továbbá kiépült ebben az időben a Stefánia- rakpart feltöltése és alapfala is. De hullámgátjának építés alatt álló további 400 méter hosszú szakasza 1878 július 14-én átlag 10 méterrel hirtelen lesülyedt.
