A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

Huszár József: A fiumei kikötő

A FIUMEI KIKÖTŐ

ÍRTA HUSZÁR JÓZSEF

Tengerre magyar!” E szózattal buzdította nemzetét Kossuth Lajos. Nemzete megértette öt s belátta, hogy Isten áldotta hazánk dús, bőséges terményeit és kincseit tengerre szállítva értékesítheti a legjobban.

De, hogy a tengeren kereskedelmünket kifejleszthessük és állandósíthassuk, elkerülhetetlenül szükséges volt egy biztos, jó kikötőről gondoskodni, mely hajóinknak kifogástalan védelmet, a szállított áruinknak pedig jó tárolási lehetőséget nyújtson és az anyaországgal olcsó és tömegszállításra alkalmas közlekedési úttal legyen összekötve.

Ebben az irányban nem kellett sokat keresgélnünk, mert rendelkezésünkre állott Fiume, mely kikötőépítésre igen alkalmas öbölben feküdt, az előtte elterülő szigetek által a nyílt tengerről jövő hullámok ellen védve volt és a magyar szent koronához tartozott Horvátországon át létesíthető volt vasúti kapcsolat az anyaországgal.

Mária Terézia felismeri, hogy Fiúménak természetes háttere és kiviteli területe nem lehet más, mint Magyarország, és Fiúmét, mint „corpus sepe- ratum”-ot 1776-ban Fiume nagy örömére Magyarországhoz csatolta. A város ezidőben erős fejlődésnek indul, régi falai közt nem fér el s 1780 körül keletkezik a zátonyos tengerparton a modern jellegű új városrész, széles utcáival, csinos házaival és a tengerpart mentén Istria felé terjeszkedni kezd. A napóleoni hadjáratok alatt az olaszországi seregek fontos élelmező kikötője volt, de éppen e háborúk folytán Magyarországtól elszakítva, előbb francia birtok lett, majd visszakerülve, 1822-ig az illyr tartományokhoz csatoltatott. Ebben az időben alig 8000 lakosa volt. Később ismét fejlődésnek indult; 1827-ben híres papírgyára, 1841-ben nagy műmalma és a martinschizzai vesztegzára épült ki.

1848-ban Fiúmét Horvátországhoz csatolják és megindul a nagy kikötő építése, de csak csekély eredménnyel, mert csupán a keleti vége épült meg az Adamich-molóval és hullámgátjával, a Mária Terézia-moló egy része 279 m hosszban, mely a kikötőmedence nyugodt vizét biztosítani még nem volt képes.

Ennél kedvezőbb eredménnyel épült ki a Fiumara-esatorna kikötője, oly módon, hogy a Fiume folyót kissé keletre elterelték, 35—40 méter széles régi medrét 4—5 méterre kimélyítették, 500 m hosszban partfalakkal szegélyezték és így a kisebb hajók kikötésére és tartózkodására ugyan alkalmassá tették, de bejáratát csakis a jóval később kiépített hullámgáttal sikerült kellőképen biztosítani.