A magyar vízimunkálatok története 1867–1927 (Magyar Földmívelésügyi Minisztérium, Budapest, 1929)

A vízügyekre vonatkozó törvények és egyéb jelentősebb intézkedések

VIII

VÍZÉPÍTÉS

Az 1899. évben szervezték át az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalt „Országos Vízépítési Igazgatóság”-gá.

A kultúrmérnöki szolgálat ezen évtizedben is rendkívül eredményes volt és évenként átlagban 29.400 kát. holdra terjedt ki.

Az ármentesítő társulatok ebben az évtizedben az 1888. és 1895. évi tiszai, valamint az 1895., 1897. és 1899. évi dunai árvizek megkívánta töltés- magasítási és erősítési munkálatokat végezték.

Az 1900-as években:

Ebben az évtizedben a vízszabályozó munkálatokat az 1890-es évek törvényes intézkedéseinek keretében hajtották végre, ezeken kívül azonban újabb munkálatokról is gondoskodtak.

Az 1900. évi XXX. t.-c. intézkedik a közérdekű öntöző csatornákról.

Az 1902'—1904. években állították össze a Duna, Tisza és Száva mellék-. folyóinak csatornázására vonatkozó tanulmányokat.

Az 1904. évi XIV. t.-c.-ben gondoskodtak a Bega-csatoma hajózhatóvá tételéről, egyéb partvédelmi munkálatokról, az állami kezelés alatt nem álló folyók szabályozásáról, vízmosások megkötéséről, téli kikötők, rakodók építéséről, a soroksári Dunaág rendezése és hajózhatóvá tételéről, a Dráva, Száva és Vág folyók szabályozásáról.

Az 1907. évben fejezték be az Alsó-Bega hajózhatóvá tételére szolgáló munkálatokat, majd megkezdték a Temesvárig terjedő Bega-szakasz hasonló munkálatait. Az 1907. évben fejezték be a Hármas-Körösön a bökényi vasbeton hajózózsilip építkezését.

Az 1907. évben kezdték meg a balatoni állami kikötők építését.

Az 1908. évi XLIX. t.-c.-ben, az ú. n. „Vízi beruházási törvénycikkében újabb gondoskodás történt, hogy a magyarországi folyókon még továbbra is szükséges szabályozó munkálatok, már különös figyelemmel a hajózási érdekekre, a megállapított költségek keretén belül 20 év alatt végrehajtassanak.

Ezen vizi beruházási törvény alapján munkálatok voltak végzendők: a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Kulpa, Morva, Vág, Temes, Mura, Bega, Szamos, Bodrog folyókon és mellékfolyóikon, a Körösökön és a Maroson; gondoskodtak a törvényben a Sajó és Sió csatornázásáról, a balatoni kikötők építéséről és az állami kezelés alatt nem álló folyók rendezéséről.

Ebben az évtizedben is eredményesen folytatták a patakszabályozásokat, lecsapolásokat, öntözési és alagcsövezési munkálatokat, melyek évi átlagban 23.350 kát. holdra terjedtek ki.

Az 1898. évben megkezdett Recsina-patak szabályozást 1908. évben befejezték. Az 1910. évben megkezdték a soroksári Dunaág rendezésének munkálatait.

Az 1910-es években:

Ebben az évtizedben 1914. év közepéig zavartalanul folytatták az állami vízépítési munkálatokat az 1908. XLIX. t.-c. megszabta keretekben.

Az 1910. évben gróf Serényi Béla földmívelésügyi miniszter elhatározásával az állami vizi beruházási munkálatokkal kapcsolatos ügyek ellátására az országos vízépítési igazgatóság mérnöki személyzete által vezetett vízügyi főosztályt szervezték.

Az 1913. évi XVIII. t.-c.-ben gondoskodtak az 1885. évi vízjogi törvény kiegészítéséről és módosításáról.

Az 1914. évi XXXVIII. t.-c. az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkálatokról és a munkálatokra nyújtandó segélyekről intézkedett.

Az 1914. évben kitört világháború, nemkülönben az ezt követő évek szomorú korszakát képezik hazánk vízépítési munkálatainak. Ebben az időben nem-