Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

veszik, mint az üzemi főgyűjtőkét. Ha a betorkollásnál a fajlagos levezető kapacitásban nagyobb az ugrás, mint a természetszerűen indokolt csökkenés, a befogadóba torkollásnál esetenként szükség lehet ideiglenes tározótérre. Ebben tá- rozódhatnak átmenetileg a mértékadó esetet meghaladó lefolyó víztömegek is. De a mezőgazdasági hasznosítás (gyep) alatt álló ideiglenes tározóterekre (rövid idejű tározást feltételezve) üzemi vízgazdálkodási szempontból is szükség lehet. Ilyen esetekben gondoskodni kell ideiglenes tározóterek kialakításáról.

A táblán belüli felszín alatti beavatkozási módok, a felszín alatti vízelvezető elemek előnye, hogy a gépi mun- kákat nem akadályozzák, hátránya az, hogy a felszíni vízelvezetéshez viszonyítva költségesek, és sík területeken problémát jelent a nyílt felszínű táblaszéli csatornákhoz való gravitációs csatlakoztatás. A dréncsövek ugyanis min. 70- 80 cm mélyen indíthatók, és ha csak a minimálisnak vehető 1%o-kel számolunk, akkor is ez 500-600 m hossznál sík terepen 120-140 cm kitorkollási mélységet jelent. A műtárgyak is mélyre kerülnek, és a táblaszéli csatornákban tartandó alacsony vízszint miatt a mellék- és főcsatornák vízszine is alacsony, tehát azok mérete is nagyobb a szükségesnél, hacsak a mellék- vagy főcsatornához való csatlakozásnál nem építünk szivattyúállásokat. Ezeknél általában kis emelési magasságról, viszonylag kicsi és egyenletes vízhozamról van szó, így tervezésüknél alapvető szempont az átemelési helyek megfelelő koncentrálása és üzemüknek automatizálása.

Ha nemcsak a felszíni vizek elvezetéséről, hanem a talaj optimális nedvességi állapotának biztosításáról, a talajban levő hézagokat túlzott mértékben kitöltő víz elvezetéséről is gondoskodni kell, az egész területet talajcsövezni kell. Ha csak a tábla egyes helyi mélyedéseiben összegyülekező vizek elvezetése a cél, akkor a mélyedésekből a tábla szélén levő nyílt csatornába, vagy a megfelelő helyen húzódó zárt gyűjtőbe vezető drének (ún. céldrének) tervezhetők .

Szóba jöhet megfelelő domborzati és talajtani viszonyoknál a helyi mélyedésekből kiinduló, a tábla széli nyílt csatornához csatlakozó vakonddrénezés is, a mélyedésből (ill. a teknő fenékszintje alól) kiindulva néhány vakondjárat meghúzása. Ezeket természetesen úgy kellene elkészíteni, hogy a tábla széle felé lejtésük legyen. A kihúzásuk olcsó, 1-2 évenként újból elkészíthetők. Meg kell oldani a vakondcsövek helyes csatlakozását a tábla szélén levő csatornába.

Kérdés természetesen az, hogy egy-egy táblán hány olyan helyi mélyedés van, amelyen belvízfolt keletkezik, és a foltok hány vonalban köthetők össze, egymáson át. Ha sok helyi mélyedés lenne, az egész tábla talajcsövezése helyett több módszer együttes alkalmazása is szóba jöhet. Pl. a kisebb mélyedéseket meg lehetne szüntetni tereprendezéssel, vagy pedig a kisebb vízválasztó gerinceket lapos rézsüjű, átművelhető, gépekkel átjárható vápákkal összekötve, a tábla96