Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

A depónia padkához csatlakozó rézsűje általában a csatornarézsüvei egyező hajlású, a külső rézsüt mezőgazdasági művelésre alkalmas módon, legalább 1:8 haj lássál kell elteríteni. A depóniát az összegyülekező vizek csatornába vezetésének biztosítására helyenként (minden terepmélyedésnél, de legalább 100 m-ként) meg kell szakítani, esetleg megfelelő műtárgyat kell beépíteni.

A csatornák minimális szelvényméreteit a gépekkel kialakítható és fenntartható méretek is meghatározzák. Ezért a minimális fenékszélesség 0,8-1,0 m, a minimális mélység 1,0 m-re vehető fel. Az állékonyság növelése végett fő törekvés a tervezésben az, hogy a csatornák rézsűhajlása minél laposabb legyen, ennek azonban hidraulikai, gazdasági, kisajátítási és egyéb szempontok szabnak határt.

A külvíz- vagy övcsatornák keresztszelvényét teljesen bevágásban, vagy csak a lejtő felőli oldalon tervezzük töltéssel (2.23. ábra).

2.23. ábra

Amennyiben a talajcsőhálózat vizének gravitációs bevezetését is biztosítani kell, az egyébként talán minimális méretű keresztszelvény helyett jóval nagyobbat, és a betorkolló talajcsőnél 10-20 cm-rel alacsonyabb csatorna-vízszint kell tervezni (2.24. ábra).

Nem állékony (folyós homok, vagy szikes) talaj esetén a meder védelmét biotechnikai eljárásokkal (pl. gyeptéglákkal) , vagy a meder burkolásával (kővel, betonelemekkel) biztosíthatjuk. Csatornaburkolat építését minden esetben gazdaságossági vizsgálattal kell igazolni.

79