Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
A külvízcs'atorna vagy övcsatorna a vízgyűjtő területnek azon külső, magasabb fekvésű részéről vezeti le a vizet (illetve gyűjti össze az onnan jövő csatornák, erek vizét) , amely részről szivattyús emelés nélkül, tehát gravitációsan lehet azt a befogadóba juttatni (a 2.18. ábrán az A pontban). Ha ugyanis ezek a vizek lejutnak a mélyebb terület főcsatornájába, akkor annak torkolati szivattyútelepét ennyivel nagyobb vízszállításra kellene méretezni. Természetesen vannak olyan helyi körülmények, amikor az elkülönítést és a gravitációs levezetést nem, vagy csak igen költséges módon lehet megoldani. Ilyen esetben a szivattyútelep teljesítményét a külvíz visszatartásával, tározásával, és későbbi levezetésével lehet csökkenteni. A 2.19. ábra azt az esetet mutatja be, amikor a magasabb területrészről érkező vizet (vagy annak egy részét, főként árvizet) nem engedjük lefolyni a mélyebb területre, hanem a B pontban eltereljük a C-nél levő gravitációs be- torkolláshoz, vagyis rövi- debb úton (árapasztó csatornán) vezetjük a befogadóba . A külvíz-, övcsatornákat a befogadó legna- 2.19. ábra gyobb vízállásáig (az A, illetve C ponttól visszafelé a megfelelő hosszúságban mindkét oldalon) vissza kell töltésezni. Előfordulhat, hogy az árapasztó csatorna torkolatához (a C ponthoz) csak szivattyús bevezetést tervezünk, a gravitációs lehetőséget elhagyjuk, ha azt csupán nagy víz idején üzemeltetjük, a B-D főcsatornaszakasz és a D-nél levő szivattyútelep kisebb mértékű kiépítése érdekében. 73 2.18. ábra
