Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
vegyi kezelés után elvezetni; időleges lokalizálásról, amikor bizonyos idő után a szennyeződés veszélyessége magától megszűnik; hígításról, amikor a vízbe került anyag csak túl nagy koncentrációja folytán veszélyes, de hígítás után már levezethető. A vizek lefolyásának irányításához, a vízkormányzáshoz a megfelelő szelvényekben végzett vízállás-, illetve vízhozam-észleléseken kívül vízminőség-észleléseket is kell végezni. . Célszerű rendszerezni az öblözetben alkalmazott vegyszereket abból a szempontból, hogy azok vízben feloldva milyen koncentrációban, milyen mértékben és mennyi ideig veszélyesek. Az ilyen jellegű ismereteink azonban hiányosak, és csak közelítésekre, becslésekre van lehetőség, hiszen mire általában egy növényvédőszer veszélyességét teljesen megismernénk, már kivonják a forgalomból, s helyette új szert alkalmaznak. A szennyezett vizek visszatartásával kapcsolatban is számos probléma merül fel, melyet a talaj felszínén tározott abba beszivárgó, a talajjal kölcsönhatásba lépő és a talajban levő vizet fertőzött szennyezett vizek jelentenek. Ezzel kapcsolatban már vannak hazai és külföldi vizsgálatok, de még nem alakult ki általánosan alkalmazható módszer, hogy pl. milyen kezelésnek kellene alávetni a visszatartott vizeket, vagy a vésztározásra kijelölt helyeken milyen növénykul túrát kellene kialakítani (pl. erdőt), amelyben a legkisebb kárt okoz a szennyezett víz tározása. 2.7 A vízszállító csatornahálózat tervezése A káros vizek összegyűjtésére csatornahálózatot kell létesíteni, amely különböző méretű és rendeltetésű csatornák egymáshoz csatlakozó rendszeréből áll. A vizeket a mező- gazdasági táblákról a táblák szélén elhelyezett kisméretű táblacsatornák, útárkok, ,az egyes táblákról lefolyó vizeket az üzemen belüli gyűjtőcsatornák gyűjtik össze. Több üzem területéről összegyűjtött vizet általában vízgazdálkodási társulat kezelésében levő helyi jelentőségű közcélú belvíz- csatornák (mellékcsatornák) vezetik az állami kezelésű je- lentősen közcélú belvízi főcsatornákba, azok pedig a befogadóba. A felsorolt csatornákon kívül vannak még hullámtéri csatornák, összekötő csatornák, külvízcsatornák~és övcsatornák is. E csatornák is a hármas kategóriának valamelyikébe tartoznak. A csatornák tervezését a legtöbb vízgazdálkodási létesítményhez hasonlóan általában három lépésben végezzük el: a) helyszínrajzi tervezés, b) hossz-szelvényi tervezés és c) keresztszelvényi tervezés. 71
