Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
- I J c r+cr = c/ C1 C2 C (3) +c' = c'+c' ^ J 4 (4) , A 2.5. és 2.6. ábrán bemutatott mintapéldában az 1., 10., 19., 3., 4. stb. sorszámú csomópontok a vízgyűjtők mezőgazdaságilag használt területeit jelképezik. A részvízgyűjtőkből a hálózatba vezetett vízmeny- nyiséget a 3., 21., 41., 9. stb. élek jelentik, a területen maradó vízmennyiséget a 6., 4-2. , 24. stb. élek. Csomópontok Modelljeink gerincét a vízelvezető főcsatorna képezi. A főcsatornát csomópontokkal osztottuk szakaszokra. Csomópontokat az alábbi helyeken kell felvenni:- csatornák találkozásánál,- szelvényváltozásnál (illetve vízszállítóképesség változásnál),- nagyobb műtárgyaknál (pl. vasúttal vagy műúttal való kereszteződésnél, amely vonalas létesítmények egyben mesterséges vízgyűjtő-határok),- részvízgyűjtő határoknál,- tározók és vésztározók valószínűsíthető csatlakozási helyein. Modellezési szempontból szükség lehet különleges rendeltetésű csomópontok felvételére is. Csatornák csomópontjai a 2.6. ábrán a 2., 11., 20., 14,, 17. stb. számú csomópontok. Csatornák Általában a fenékeséssel megegyező irányba szállítják a vizet. Lehetnek azonban olyan csatornák is, amelyekben mindkét 2.8. ábra irányú vízmozgás feltételezhető. A csatornák szakaszait a hálós folyam modellben élekkel ábrázoljuk (2.9. ábra). A mintapéldában csatornát jelent például a 18. és kettősműködésű csatornát a 38. és 39. él. A 2.9. ábrán a b1 jelű részvízgyűjtőn keletkező vízmennyiség az a jelű csomópontban jut a csatornába, d1 = az a jelű csomópontból továbbvezető csatornaszakaszon szállított vízmennyiség, 54
