Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
2.2.10 A belvízi veszélyeztetettség területi mutatója Síkvidéki területeinken sokfelé fenyeget belvízveszély, de a veszélyeztetettség mértéke nagyon különböző. Számos természeti és emberi tényezőtől függ, hogy hol és milyen gyakorisággal fordulnak elő a belvízi elöntések. A természeti tényezők közül első helyen kell említeni a csapadék mennyiségét, annak éven belüli eloszlását, halmazállapotát (eső vagy hó) és intenzitását, valamint a hőmérsékleti viszonyokat, melyek többek között a hó olvadási üte- mét, a talajfagy mélységét és a felső talajrétegekből való párolgást befolyásolják. Ezeknek a tényezőknek az értékei az egyes években lényegesen eltérők lehetnek, s területileg is változatos képet'mutathatnak, a sokévi átlagot nézve azonban - síkvidéki területeinken - nem túl nagyok a különbségek. Jelentős eltérések vannak viszont a talajadottságokban, a talajok vízgazdálkodási tulajdonságaiban. E tekintetben elég jól el lehet különíteni azokat a területeket, ahol belvízveszély talajtani okok miatt gyakorlatilag nincs, csekély, közepes vagy nagy, sőt számszerű jellemzést adó talajkategória- térképek is készíthetők. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak jellemzésére megemlítjük, hogy pl. a talajok vízáteresztő képessége között szélső esetben nagyságrendi különbség is lehet. Belvízveszély leginkább a kötött, rossz vízáteresztő képességű talajokon fenyeget. Fontos és nagyon változatos természeti tényező a domborzat is. Egyrészt a makrodomborzat, azaz a nagyobb térségek terepfelszínének átlagos esése. Ez általában 0,2-2°/oo közötti, tehát itt is nagyságrendi eltérések vannak. Másrészt a mikrodomborzat fontos, vagyis a terepviszonyok kisebb térségen belüli változásai, a helyi mélyedések és kiemelkedések. Nyilvánvaló, hogy domborzati szempontból ott a legnagyobb a belvízveszély, ahol az átlagos terepesés kicsi és a "mikrodomborzat" nyugtalan. A hidrometeorológiai tényezők, valamint a talaj- és domborzati adottságok alakítják ki a talajvíz terep alatti mélységét, melynek sokévi átlaga síkvidéki területeinken ál- talában 1-6 m közötti, s rendkívül változatos képet mutat. A magas talajvízállás növeli a talaj legfelső rétegének nedvességtartalmát, csökkenti vízbefogadó képességét, s így elősegíti a belvízképződést. A folyók menti területeken keletkező fakadóvíz ugyancsak belvízképző tényező. A hatótávolság a domborzati és talajviszonyokon kívül a geológiai adottságoktól is függ. A természetes növénytakaró is befolyásolja a belvízveszélyt ,-pT7_¥z-erdőir3^1ent3sin csökkentik. A belvízveszély mértékre ható emberi beavatkozások közül a területhasználat módja, a mezőgazdasági hasznosítású területeken belül pl. a művelési ágak, a vetésszerkezet, az agrotechnika, a melioráció és a vízrendezettség területi eltérései említhetők. 38
