Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

3. Árvízmentesítés és árvízvédelem

évre eső várható kárhatások mértékét. Ezek különbsége adja a fejlesztési eredmény évi mutatóját (E^):

Az egyes kárhatások mértéke az árhullámok véletlenszerű jelentkezése következtében valószínűségi változónak tekintendő, hogy ennek a várható értékét meg tudjuk határozni, ismerni kell az árhullámok eloszlását.

A károk számításához ismerni kell a területen levő nemzeti vagyon (ipari, mező- és erdőgazdasági, közlekedési és hírközlési, kereskedelmi, vízgazdálkodási, kommunális és egészségügyi létesítmények, lakások) értékét, és az azokban különböző mértékű és időtartamú elöntés következtében várható károkat, terméekiesési értékeket. Becsülni kell a vízborítás és a vízvisszavezetés időtartamát, a védekezési, mentési, kitelepítési és visszatelepítési költségeket. Figyelembe kell venni az egyes területek jelenlegi állapotán túlmenően a fejlesztési (ráfordítási) költségeket, a fejlesztés utáni állapotot is. Ezeket matematikai formulákkal, kárfüggvényekkel határozták meg.

A VGI az állóeszközök értékmeghatározásánál négy kárfüggvényt javasol:

°p-1 ‘ Wf3*f4

ill. a fejlesztett állapothoz:

Gp =

ahol f„ - a termelési értékkiesés, a védekezési költségek,

’1

f 2

f3 - a nemzeti vagyon tárgyainak károsodása

(építmények, gépek, anyagkészletek stb.), f4 - a mentési, kitelepítési, visszatelepítési költségek.

Az egyes öblözetekben a helyi adottságok olyan eltérőek lehetnek, hogy nem lehet átlagértékekkel számolni, ezért a különböző feltárásokat, a védőképesség megállapítását, a károk becslését, tehát az összes alapadat értékét azonos elvek alapján, egységes módszerrel kell megállapítani minden öblözetre külön-külön. Az azonos elvek alapján számított fajlagos értékeket, eredményeket kell egymással összehasonlítani, s a vizsgált öblözetek, rendszerek fejlesztési sorrendjét és mértékét rangsorolni.

199