Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
zsilipeket építettek az árvízvédelmi töltésekbe, azonban hosszan tartó árvizek idején ez sem bizonyult kielégítőnek. Ebben az időszakban vetődött fel első ízben a szivattyús átemelés gondolata, és 1878-ban megépült Magyarország első belvízszivattyú-telepe, a sajfoki. (A műszaki emlékké nyilvánított telep jelenleg is működik.) A századforduló gazdasági konjunktúrája különösen kedvezett a vízrendezések ügyének, és erre serkentőleg hatott fejlődő gépgyártásunk és építőiparunk is. Ebben az időszakban a kultúrmérnöki hivatalok felügyelete alatt működő tár- sulatok kiépítették azokat a levezető rendszereket, amelyek fél évszázadon át a belvízrendezések alapjai voltak. A víz- rendezési munkák a két világháború közötti időszakban csak a Duna völgyében folytak. Ekkor épült ki a Dunavölgyi rendszer. A Budapesttől Bajáig terjedő levezető rendszer gerince, a csaknem 150 km hosszú Dunavölgyi Főcsatorna az 1925- 1929 évek között épült. Kiépítése előtt a Duna-bal parti síkságot szétszórtan mocsarak és nádasok borították. Egyoldalú szemlélettel csak a víz elvezetését oldották meg. A későbbi aszályos évek hatására olyan vélemények kezdtek elterjedni, hogy a vízrendezési munkák feleslegesek és károsak, mert kiszárítják az Alföldet. (Ezért illették nem sokkal a megépítése után a Dunavölgyi Főcsatornát is "Átokcsatorna" névvel.) Az 1940-42. évi katasztrofális belvizek ismét a vízrendezésre irányították a figyelmet. Ezekben az években 1 millió ha szenvedett belvízkárt, a termelésből teljesen kiesett 200-300 ezer ha. A társulatok állami segélyekkel támogatva kezdték meg belvíz-elvezető rendszereik bővítését. Legtöbb esetben azonban csak az elképzelések alakultak ki, vagy a tervek készültek el, megvalósításuk a felszabadult Magyarország társadalmának feladata lett. A fő tennivaló közvetlenül a felszabadulás után a károk helyreállítása volt. A vízrendezési művek közül elpusztult vagy megrongálódott 30 szivattyútelep, 6000 km csatorna és kb. 15 000 műtárgy. Az 1945. évi földreformot követően a megszüntetett nagybirtokok területén levő vízrendezési létesítményeket 1948-ban állami tulajdonba vették. A felszabadulást követő társadalmi-gazdasági átalakulás, párosulva a korunkban vég- bemenő technikai fejlődéssel, ugrásszerű fejlődést eredményezett a magyarországi vízrendezések immár százesztendős történetében. Nagy jelentőségű volt e tekintetben is az egységes vízügyi szolgálat létrejötte, amely a régi, nagybirtokokhoz kötött társulatok 1948. évi államosításával valósult meg. A síkvidéki vízrendezéseknek újabb nagyarányú fejlődése az ötvenes évek végén kezdődött. Ebben a fejlődési folyamatban döntő szerepet játszott:- a nagyüzemi termelési feltételek megvalósítása,- az egységes vízügyi szolgálat létezése,- az 1964. évi vízügyi törvény, 19
