Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
3. Árvízmentesítés és árvízvédelem
oldali átázott'töltésrész és a hidraulikus talajtörés veszélye. Az átszivárgó vízhozam növekszik, de ez nem okoz gondot. A gátak állékonyságát szivárgási szempontból általában a következő két esetre kell megvizsgálni: a) a talajtömb állékonysága hidraulikus talajtöréssel, i1le tve b) a töltés állékonysága elcsúszással szemben. a) A talajtömb állékonysága hidraulikus talaj töréssel szemben. A talajtömbben létrejövő szivárgás esetleg veszé- lyes mértéke legegyszerűbben a Bligh-Lane féle tapasztalati összefüggéssel ítélhető meg, amely feltételezi, hogy a vízzáró töltés vízáteresztő altalajra épül, és a szivárgásra a v = ki Darcy törvény érvényes, ahol k a talaj szivárgási tényezője, I = g— , vagyis a hosszegységre jutó energiaveszteség, s Bligh feltevése szerint a vízzáró töltés alatti legszélső áramvonal mentén a hosszegységre eső hidraulikus esés, illetve az energiaveszteség értéke állandónak vehető akár függőleges, akár -vízszintesen szivárog a víz, így a hidraulikus nyomás esésvonala egy ferde egyenes (3.9. ábra). A hidraulikus talajtörés szempontjából vizsgálva a kérdést, Bligh feltételezte, hogy minden talajfajtára létezik egy olyan kritikus szivárgási sebesség (v.), amelynél a talaj még nem szenved talajtörést. 1 Ha az adott talaj szivárgási tényezője k., akkor