Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)

2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)

Tározásos elhelyezésnél nagyfontosságú kérdés a tározótöltés kezdeti időpontjának ésszerű meghatározása. Túl korai töltés esetén a legveszélyesebb időszakra nem marad szabad tározótér, késői töltés esetén nem használható ki esetleg a tározók hozamcsökkentő kapacitása. Pontos megoldást természetesen csak pontos előrejelzések esetén lehetne találni.

A rendkívüli védekezésekre is elő kell készülni, az igénybe vehető tározási területeket előre ki kell jelölni, a vizek visszatartására terveket kell készíteni.

Vésztározók céljára olyan természetes mélyfekvésű területek, vagy a védekezés során elvégzett csekély mennyiségű földmunkával kialakítható tározók alkalmasak, melyeken az elöntés jelentős károkat nem okoz (legelőterületek, hasznosítás nélküli mélyterületek). Az esetleges elzáró töltések a tározók feltöltésével párhuzamosan építhetők, illetve emelhetők. A tározók töltése végezhető gravitációsan, vagy szivattyús emeléssel.

c) Belvízkárok minimalizálása

Ha a talaj telítettségi állapotából, a csatornák és befogadók vízszintjéből és a további meteorológiai helyzetre vonatkozó előrejelzésekből egyértelműen kitűnik, hogy belvízi elöntések semmiképpen nem kerülhetők el, akkor a védekezés fő feladata a belvizek levezetésének olyan irányítása, hogy a keletkező károk a lehetséges legkisebbre korlátozódjanak. Ez a csatornában meglevő zsilipek, tiltók megfelelő kezelésével, ideiglenes elzárások létesítésével, szivattyú- állások telepítésével és céltudatos üzemeltetésével érhető el.

Mindenekelőtt törekedni kell a települések víztelenítésére, még olyan áron is, hogy ehelyett jelentős mezőgazdasági területek kerülnek elöntésre. A belvízi elöntés már egyetlen épületben is 100 000 Ft nagyságrendű kárt okozhat, míg a mezőgazdasági területeken okozott kár az elöntés időtartamától és a termesztett kultúrától függ, de lényegesen kisebb. A településeken belüli elöntések emellett értékben ki nem fejezhető egészségügyi károsodásokat is okozhatnak. Problémát okoz az egyes tanyák védelme, víztelenítése is.

Az elsősorban védendő létesítmények közé sorolhatók a közlekedési utak és művek is. A létesítményben okozott károkon túlmenően a közlekedési korlátozások, terelőutak, a személy- és áruszállítás kiesése nehezen felmérhető, jelentős károkkal jár.

A mezőgazdasági területek mentesítési sorrendje az adott évi vetéstervtől és az évszaktól függ. Ha a belvízelöntések már a vegetációs időszakban következnek be, a leggyorsabb intézkedések megtételére van szükség, a nagy terméskárok csökkentése érdekében. Leginkább víztűrők a rét- és legelőterületek, ezért általános szabály az, hogy előbb kell mentesíteni a szántóterületeket, majd ezt követően a rét- és legelőkultúrákat (helyi igények azonban ettől elté127