Lipták Ferenc: Mezőgazdasági vízépítés 1. Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1988)
2. Síkvidéki vízrendezés (Belvízrendezés)
- mederfenék kaszálása,- meder iszapolása (iszap, nád, sás kiemelése),- a kiemelt iszap elterítése. A csatornák karbantartása géplánccal végezhető. Pl. a járóutakat rotációs kasza kaszálja le, az egyik parton közlekedő kosaras kasza a mederfeneket és a gépoldali csatornarézsűt teljes szélességben lekaszálja, a túloldali rézsűt másik gép rézsűkaszával vágja le. Iszaptalanítási és vízinövény-irtási kísérleteket végeznek robbantásos módszerrel is, a töltetet 10-15 cm mélységben lefojtva helyezve el a csatornában. Ez a technológia még nincs úgy kidolgozva, hogy szélesebb körben alkalmazható lenne. A csatornák mellett a műtárgyak állapotát is minden évben rendszeresen ellenőrizni kell (őszi felülvizsgálat). A műtárgyak fenntartása, karbantartása során a műtárgy iszaptalanítását, a repedések, süllyedések miatti megrongálódások helyreállítási munkáit végezzük el. Gondoskodni kell a műtárgy fémrészeinek korrózió elleni védelméről is, az acélszerkezetek (zsilip, tok, cső) legalább kétévenkénti mázolásáról, a mozgó szerkezeteket pedig zsírozni kell. Az évi rendszeres felülvizsgálat mellett a belvízi csatornaőrök feladata a bejárások alkalmával a kezdődő hibák feltárása is, melyeket haladéktalanul ki kell javítani, mert amíg egy elő- vagy utóburkolat kezdődő kimosása néhány kő helyreállításával könnyen javítható, a hiba elhanyagolása esetén a kimosás rohamosan továbbfejlődik, és magának a műtárgynak az állékonyságát veszélyeztetheti. 2.17 A vízrendezés gazdasági hatásainak értékelése A belvízrendezés feladata a sík területeken összegyülekező vizek szabályozott levezetése, illetve eltávolítása annak érdekében, hogy az általuk okozott károk minimálisak legyenek. A belvízcsatornákat csak bizonyos valószínűségű csapadékokra méretezzük, tehát azok a tervezettnél nagyobb bel- vízmennyiség összegyülekezése esetén nem tudják levezetni, csak késleltetéssel az összes vizet. Tehát nagyon csapadékos időszakban még teljesen kiépített és karbantartott üzemi, társulati és állami csatornák mellett is jelentős belvízkárral kell számolni. A belvízkárok nagyságát térben és időben minden esetben az ott tartózkodó víz időtartama, a vízborítás magassága, az uralkodó hőmérséklet, a művelési ágak és ezen belül az egyes termesztett növényfajok víztűrőképessé- ge határozza meg. A vízborítás a felső talajréteget,a morzsákat szétiszapolja, a talajból kiszorul a levegő, oxigénhiány lép fel. A levegőtlenség miatt a növényeknek kívánatos talajélet működése megszűnik, a tápanyag feltáródás is. 1 1 8
