Lipták Ferenc: Esőztetető szórófejek hidraulikai, üzemi és gazdaságossági kérdései (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)

1. Bevezetés

1. Bevezetés

Bsőszerü öntözéssel a század elején kezdtek foglalkozni. Az eltelt időszakot négy fejlődési szakaszra oszthatjuk [15]. A fejlődés első szakaszában (kb. 1920-ig) lyuggatott csövekkel, rögzített vizosztő szerkezetekkel (porlasztó szelepekkel) történt a vizszétosztás egyirányban, ill. egyoldalra történő szórással. A nyilások 1-2 mm átmérőjüek voltak, melyek könnyen eltömődhet- tek. A fejlődés második szakaszában (huszas években) már megvalósították a lyuggatott csöveknél a kétoldalra szórást, a cső tengelye mentén mozgott két irányban. Ekkor alakították ki az álló, sok kis furattal rendelkező, általában négyszögbe szóró szórófejeket. Ezek működése már biztonságosabb volt, de nagy intenzitásuk és kis hatótávolságuk (5-8 m átmérőjű terület öntözése) miatt gyakran kellett áthelyezni őket. A fejlődés harmadik szakaszában (a harmincas és negyvenes években) megjelentek a középpontos, körforgó szórófejek és kiterjedt hidraulikai, gazdaságossági, üzemi és mezőgazdasági vizsgálatok kezdődtek, s előtérbe kerültek a minőségi igények. A fejlődés negyedik szakaszában (az ötvenes évektől) a szerkezetek tökéletesítése, számos részletkérdés vizsgálata és megoldása a jellemző. A fejlődés iránya mindinkább a kis és közepes intenzitású csapadékot adó szórófejek felé mutat, azok számos előnye miatt. Ezek a szórófejek általában körbeszórók, hiszen egy-egy szárnyvezetéken valamennyi (7-10 db) szórófej egyidejűleg üzemel.

Az esőztető berendezések szivattyúból, hajtómotorból, csővezetékből, szerelvényekből, szórófejekből és egyéb gépészeti elemekből állnak. A fenti elemek közül igen lényeges a szórófej, rendkívül fontos annak helyes kialakítása és gazdaságos működtetése.

Az esőztető öntözőberendezés üzeméhez szükséges energia jelentős részét a szórófej igényli. Az öntözés minősége a szórófejen múlik.

A szórófej feladata, hogy meghatározott nyomás mellett, meghatározott vízhozamot, megfelelő intenzitással és cseppnagysággal egyenletesen adagoljon ki az öntözendő területre. Feladata, hogy a nyomásenergiát jő hatásfokkal (a lehető legkisebb veszteséggel) alakítsa át sebesség (sugár) energiává.

Ezeknek a követelményeknek egy része egymással ellentétes feltételeket jelent. Ha pl. a hordozható szárnyvezetékek áttelepítési munkaszükségletének csökkentése érdekében arra törekszünk, hogy minél nagyobb legyen a szórási távolság, akkor tömör vizsugárnak kell a fúvókat elhagynia, nagyobb átmérőjű fuvókákat kell alkalmazni, ekkor pedig a durvább cseppek eróziós hatásával kell számolnunk. Ha a porlasztás nem megfelelő, a szórófejhez közelebb levő- 5 -