Lipták Ferenc: Esőztetető szórófejek hidraulikai, üzemi és gazdaságossági kérdései (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)

5. Továbbító és sugárbontó berendezés

a vizsugárba visszalendülő lengőkar ütközőeleme a fősugárcsőre mér ütést.

Ha a lengőkar teljesen kilendül, a segédsugárcsőre mér ellenkező irányú ütést, ezért a helyes iránybán forgó szórófejet minden teljes kilendüléskor kissé visszafelé forditja, igy a körülfordulási idő és a fordulatonként! ütésszám nagyobb lesz. A nyomást tovább növelve, elérünk ahhoz az állapothoz, amikor a vizsugár ütőereje már akkora, hogy a lengőkar a segédsugárcsőre is kb. akkora ütést mér, mint a fősugárcsőre a vizsugárba való visszalendüléskor, tehát a szórófej a lengőkar minden ki- és visszalendülésekor kb. egyenlő mértékben (ua. néhány fokkal) mozdul a helyes és az ellenkező irányban, igy végeredményben a szórófej nem forog körbe. A nyomás további növelésével a lertgőkar már nagyobb ütést mér a segédsugárcsőre, mint a fősugárcsőre, igy a szórófej visszafelé forog.

i H[m]

A nyomás- és a rugőfeszités nagyságának hatását a körülfordulási időre egy KME-2 szórófejjel, 8/6-os fuvőkanagyságnál H = 5 - 45 m-nél mért méréssorozat adataival, a 11. ábrán mutatjuk be.

Az l.sz. rugófeszitésnél H = 5 m-nél a lengőkar már leng - bár nem egyenletesen, néha hosszabb ideig benne marad a vizsugárban -, de a szórófej még nem forog. H = 10 m-nél már egyenletesen működik, a szórófej lassan (61 s/ford) forog. A H további növelésével a körülfordulási idő és az ütés/ford csökken, egészen H = 33 m-ig, ekkor a lengőkar már teljesen kilendül, ezután már ellenkező értelmű ütést mér a segédsugárcsőre, a körül- 16 -