Lipták Ferenc (szerk.): Mezőgazdasági vízgazdálkodás tervezési segédlet és útmutató (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
4. Dobos Alajos–Fekete András: Esőszerű öntözés
Üzemi egység mellék vezetéke (mértékadó 0. állás) xv-i' 5^ v ; //• ívül 2 V U, ÓK' _£Í|N S? 3 1 w-> <5>' £ fc E$ £ % H HÍ-------------------------h6 V u7l C5) E= I ^ £ l-C> n-" Kf Ws í> % 1 5\ II II S3 ^ £ £ § ii $ S II S»-'' H < C In ■// ■III-IV. 4/39. ábra Megjegyezzük, hogy a 8-9 csőszakasz 2 db 0 300 mm átmérővel is megoldható. A többi mellékvezeték (II-IV.) átmérőjét abból a megfontolásból kiindulva kell meghatároznunk, hogy a végeiken elhelyezett - hidránsoknál a nyomás értéke közelítőleg azonos legyen. Pl. a III. mellékvezeték átmérőjét úgy kell megállapítani, hogy a 10-8 szakaszon keletkező nyomásveszteség értéke - figyelembe véve a cső anyagára megengedhető sebesség max. értékét - az 1-8 szakaszéval azonos legyen, ill. azt minél jobban megközelitse. A mellékvezetékek átmérőinek fent ismertetett meghatározása azért szükséges, mert egy öntözési egységen belül - azonos tipusu szórófejeket alkalmazva - a hidránsoknál a nyomás értéke csak szűk határok között ingadozhat. Amennyiben az ingadozás egy meghatározott értéknél magasabb, akkor tolózárral szabályozni kell. A szivattyútelep közelében levő mellékvezetékben, mivel a viznek rövid utat kell megtennie, a nyomások értéke a megadott határ fölé emelkedik, és a tolózárral történő fojtás egymagában nem gazdaságos megoldás. Ebben az esetben, a "nyomásfölösleg" lehetőséget ad arra, hogy mellékvezetékek fajlagos nyomásvesztesége lényegesen nagyobb legyen, mint. a szivattyúteleptől távolabb elhelyezkedő - az összköltség minimumának figyelembevételével méretezett - mellékvezetékek esetéri, azaz szükségszerűen előtérbe kerül a kisebb csőátmérők alkalmazása. Ez a megoldás a beruházási költség csökkentése révén összköltség csökkenést eredm-ényez, de a tolózárral történő szabályozást teljesen nem küszöböli ki. e) A megépítésre alkalmas változat kiválasztása Az előzőekben bemutattuk a vezetékhálózat gazdaságos méretezésének menetét, melynek során meghatároztuk a keletkező nyomásveszteség értékét, az egyes csőszakaszok hosszát és átmérőjét. A továbbiakban az üzemelési rendnek megfelelően meghatározhatjuk a szivattyútelep által egyidőben szállítandó vízhozam értékét. A mértékadó nyomásveszteség, a csövek anyaga és átmérője, valamint az egyidőben szállítandó vizhozam ismerete után a 4.233. fejezetben ismertetett képletekkel a különböző változatok összehasonlítása elvégezhető. A megépítésre alkalmas változat kiválasztásához azonban az előzőeken túlmenően még figyelembe kell venni a tápcsatorna, a szivattyútelep (telepek), valamint az elektromos hálózat építési költségeit is.
