Ligeti László: A Balaton szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 7. Budapest, 1974)

Előszó

Előszó A Balaton hazánk legnagyobb és legkedveltebb üdülőhelye páratlan természeti kincs — de nem a természet ingyen ajándéka. Vizét, vidékének természeti szépségeit az üdülés és sport örömeit százezrek, sőt milliók élvezik. De hogy ezt zavartalanul tehessék az rengeteg erőfeszítést, munkát, főleg műszaki munkát kívánt már eddig is — és még többet kíván a jövőben. Füzetünk célja, hogy a tó „életének" ezt a kevéssé ismert oldalát bemutassa: megismertesse az emberi munka — különösen a „vízügyi szolgálat" alapvető tevékenységének — szerepét a tó és a táj múltjában, jelenében — és jövőjében. A Balaton évezredek óta meghatározó szerepet játszik vidékének és a vidék lakosságának életében. Ezt mutatja a jelen tanulmány is, amely — a sorozat korábbi füzeteihez hasonlóan — a vízi munkálatokat az ember és a természet kölcsönhatásának keretében, annak részeként ismerteti. A terjedelmi korlátokból adódó kényszerű vázlatosság ellenére kitűnik, hogy a római kor, a népvándorlás kora, a magyar középkor, a török világ és a XVIII. század a Balaton történetének egy-egy színes és egyre gazdagabban kibontakozó fejezete. A Balaton mai szerepének kialakulása a XIX. századra nyúlik vissza, és sajátos értékeinek felismerése a reformkornak köszönhető. Ekkor kezdte meg a kor egyik kiváló mérnöke Beszédes József a Balaton-vízrendszer szabályozását és ekkor fogalmazta meg Széchenyi István a tó fejlesztésének első programját. A Szabadságharc bukása miatt kezdeményezésük folytatásának feltételei — társadalmi-gazdasági alapjai — csak a század végére teremtődtek meg. Ekkor vált a Balaton az ország első üdülőhelyévé. A balatoni üdülőövezet fejlesztésének munkáját és az alapvető vízügyi feladatok megoldását a Magyar Földrajzi Társaság Lóczy Lajos vezette Balatoni Bizottsága keretében működő kiváló tudósok egész sora segítette. A vízszint ingadozásának szabályozásában, a parti berkek lecsapolásában és a korszerű kikötők megépítésében a vízügyi szolgálat, vezetőjének Kvassay Jenőnek irányítása mellett, a Bizottság és a közvélemény támogatását is élvezte. A két háború közti időszak — olyan kiváló szakemberek, mint Sajó Elemér, Lampl Hugó, K. Nagy Dezső és mások erőfeszítései ellenére — a megkezdett munkát csak folytatni tudta, de továbbfejleszteni alig. Az 1927ben szervezett Balatoni Intéző Bizottság ugyanis nélkülözte a Lóczyhoz ha-